Céllal születtem erre a világra.
Érzem - mindig éreztem, hogy nem lehet ez másképp.
Volt idő, mikor ez a bizonyosság égetett, jobban, mint ma a nyári nap heve.
Megfakult bennem persze - mint sok cserepe a múltnak - ez az érzés is lassan.
Ma már nem oly egyértelmű, ma már nem oly magabiztos, mint régen volt.
Mégis tudom.
Valaha mégis tudtam, hogy céllal születtem.
S ma...?
Ma küzdök a feledés homályával, ma vakon tapogatózva keresem az utat, melyen elindultam - melyen megérkeztem e világ térségeire...
Ma kérdezek...
Hogy is van ez?
Biztosan így...?
Biztosan jól...?
Gyermekként vad voltam, szilaj és féktelen. Meggondolatlanságom lendülete adott lebírhatatlan energiát minden gondolatomnak.
Ma... Ma lendületet kell vennem a gondolatokhoz, az elhatározásokhoz - mint öreg embernek, hogy felálljon a fotelból...
Ma keresem az energiát magamban.
Ma már a szemlélődés, a csendes megfigyelés áll közelebb hozzám.
Néha megkérdem a Másiktól, ha valamire kíváncsi vagyok. Hogy látja, hogy gondolja ő...
Néha egész elgondolkodtató eszmecsere kerekedik belőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)