Szeretkezz - avagy az ablakok belül vannak

A minap egy hittérítővel beszélgettem. Kérdezte, milyen tapasztalataim erősítik meg a hitem.
Furcsa volt egy kívülállónak megfogalmazni ezeket az élményeimet. Más érezni, és más megpróbálni szavakba önteni...

Milyen az eggyé válás az Univerzummal... Milyen a kiáradó szeretet révén megtapasztalni a végtelent és az önzetlenséget, a  hálát...



Aztán ma arra ébredtem rá, hogy amikor együtt vagyok egy nővel és megszűnik körülöttünk minden...
Ahogy lassan kisiklik a gyeplő szíjja az ujjaink közül...

Ráébredtem, hogy A Nővel vagyok - A Nőt szeretem, A Tökéletes Lényt - azt a legbelső lényegét, amelyről a hittérítővel beszélgettünk...

Azt az Embert, aki Ő maga - és egyúttal Az Embert, mint olyat...

És ha engedem a figyelmem felszabadulni, ahogyan egy sas emelkedik el a talajtól, miután megkapaszkodott a zsákmányában - ha engedem a figyelmem befelé fordulni, akkor egyszerre szeretem valamennyi Nőt, akivel valaha dolgom volt, egyszerre szeretem mindazokat, akikben valaha megpillantottam a Szépséget magát, és egyben szeretem a Nőiséget, mint fogalmat, mint kategóriát, mint... Mint... Mit is mondhatnék...?!

Ahogy feküdtem csendesen, hogy meg ne törjem a varázst, eltöltött ez az érzés - a bőr-a-bőrön, az intimitás gyengédsége átértékelődött egy pillanatra - olyan volt, mint egy eddig ismeretlen, most feltáruló ablakon át kitekinteni a világra - és messzebb látni, mint valaha...

Nehéz jól megragadni az érzést... :)

Nehéz leírni, milyen más érzés így szeretkezni egy nővel - mennyivel több energiát szabadít fel, mennyivel magasabbra emeli az együttlétet, mennyivel...



Mit mondhatnék...?

Mintha ez lett volna az első alkalom...

Valami új, valami felfedezésre váró, valami izgalmas és egyben elkápráztató, határtalan és...


:)


Azt hiszem, az ablakok belül vannak...

Az ablakok, melyek az igazi világunkra nyílnak...