Lélegzet elállító az az utánozhatatlan csoda, amellyel Ő létrehívta az embert.
Azt mondanám, "az a kettősség" - de valójában sokkal többrétűbb ennél... Inkább azt mondom, az az ellentmondásosság, amely annyi vonatkozásában megnyilvánul...!
Érzésekben, cselekedetekben, döntésekben - sőt a puszta létezésében is...
A tudatunk határtalan, és (már ez önmagában ellentmondás) szinte felfoghatatlan dolgok megvalósítására képes.
És e csodálatos tudat egy picike, törékeny, véges időre szabott, groteszk testben "raboskodik"...
Mely kezdetben bölcső, később mankó a tapasztaláshoz, aztán otthon, s idővel - ahogy fokozatosan felébred a tudat - börtön, majd végül újra (immár mélyebb, meghittebb tartalommal) otthonná válik...
A szárnyaló tudat a röghöz kötött testben.
Egy olyan testben, amelyet kezdetben nem értünk. Amelyhez ellentmondásos viszony fűz - élünk és visszaélünk az adottságaival, istenítjük, vagy meggyűlöljük - s ideális esetben végül megtanuljuk elfogadni, s felismerni, hogy nem több, mint a kedvenc pulóverünk - idővel ez is megkopik, de már csak megszokásból és a közös emlékek miatt sem válunk meg tőle, míg végleg le nem foszlik rólunk...
Ki előbb, ki később szembesül vele, hogy a legizgalmasabb és legtanulságosabb érdeklődési területen - ez volna az ember, mint olyan - a legelemibb hiba a vizsgálat tárgyát a pulóvere alapján leképezni...
Pesze mondani könnyebb, mint elszakadni ettől az egyszerű, szinte észrevétlen - ám annál erősebb korlátunktól...
Előbb-utóbb, ez is menni fog... :)
Tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)