Eleven

"Süket némaság felel tétova, könyörgő szavaimra... Kérdésként törnek fel belőlem, s mindegyikükben eleven félelem-fájdalom reszket... Hol vagy most...? Éled az életed...? Mint eddig...? Felkelsz... Lustálkodsz ébredés után... Fogat és hajat mosol - így indul a reggel... Lent a konyhában, a kertre néző ablak előtt - vagy kint a kertben? - eszel... Teával... Minden nap elmegy melletted a táj, míg a munkába mész... Minden reggel....! S mégis minden éj úgy jön el, hogy nem szólsz hozzám...! Pedig ott vagyok a levelek zizegésében, a szellő cirógatásában.. Az esőcseppek kopogásában...! S Te mégsem látsz...! Nem akarsz... Ott ülök a padon, az állomáson, ahol a vonatot vártuk... Ott gubbasztok a kerítés kövén... S még kísértet sem vagyok az életedben... Kizártál. Elvesztem a végtelenben... Csak a könnyeim kopognak körülötted, a fák levelein..." 2009-08-12 23:40:16