Feleősség

Furcsa szembesülni azzal, hogy milyen sokan nem merik vállalni a felelősséget.

Furcsa szembesülni azzal, hogy sokaknak még mindig nem világos, mennyire végletekig igaz a gondolataink és cselekedeteink hatalma.

Az a következtetés, hogy minden csak tőlünk függ.

Lehet, hogy az élet mindig új és új helyzetek, kihívások elé állít - de megvan bannünk az erő, hogy mindegyikre megfeleljünk. A kérdés csak az, hiszünk-e magunkban ehhez eléggé, vesszük-e a fáradtságot és megerőltetjük-e magunkat - vagy a könnyebb utat választjuk, és tagadunk, és másokra hárítjuk a felelősséget.

"Elkúrtam."

Miért olyan nehéz kimondani?

Elkúrtam a kapcsolataimat, mert nem figyeltem eléggé a másikra.

Elkúrtam egy csomó munkámat, mert nem figyeltem eléggé az emberekre.

Elkúrtam egy csomó baráti kapcsolatot, mert nem voltam eléggé tekintettel a másik félre.

Ezért tartok ott, ahol.

Mi olyan nehéz abban, hogy ezt kimondjam, és szembenézzek vele?

Mi olyan nehéz abban, hogy azt mondjam - "De most elég ebből! Mostantól jobban fogok figyelni! Mostantól megerőltetem magam! Mostantól jobban megélem a jelent!"...?!

Az életet nem egy lineáris, töretlen útnak látom.
Egy út, amelyen kijelöljük a startot, kitűzzük a Célt - aztán ha menetközben elkúrjuk, akkor megtehetjük újra és megkapjuk a lehetőséget, hogy jobban csináljuk...!

De ahhoz, hogy újrakezdhessünk - hogy ne dobjuk ki a fennmaradó éveket a kukába, ahoz meg kell tanulnunk veszíteni is. Meg kell tanulnunk elengedni azt, amit eddig oly keserves munkával építettünk fel.

Meg kell tanulnunk ezt is.


Ahogy meg kell tanulnunk, hogy a szabadságot nem érhetjük el, csak ha mi állunk a kormányhoz, és kimondjuk:

"Vállalom a felelősséget."



Szerintem.