2011. július 3., vasárnap

Hidakat építs falak helyett

Mi döntjük el, mire használjuk az energiáinkat.

Hogy hajlandóak vagyunk-e adni belőle másoknak, hogy aztán elfogadhassunk viszonzásképpen - hogy gerjesszük egymsát, mind több és több energiára lelve önmagunkban - vagy bezárkózva őrizgetjük, amink van.

Hogy pozitív elvárással fordulunk a jövő és a világ felé, vállalva, hogy nem mindenki képes ennek megfelelni (még), vagy passzívak, elzárkózók leszünk, mert a rosszra, a támadásra, a hazugságra számítunk - negatív energiát feltételezünk a környezetünkből...

Ma lemondtam egy emberről.

Egy másik pedig negatív feltételezéssel fordult felém, pedig nem is ismer - vagy pont, hogy kellene - legalábbis volt közös életszakaszunk.

Felmerült bennem, hogy az ismeretségeknek sokszor hatalmas értéke van - olyan értéke, amelyet ki sem lehet fejezni mondjuk pénzben.

Vagy ha utána számolunk, horribilis számokat kapunk.

Mégis vannak, akik nem értékelik az ismeretséget - sőt! Egyenesen félnek tőle, inkább megpróbálják korlátok között tartani - "oké, legyünk kapcsolatban, de csak felszínesen, semmi komoly" - adok magamból, de csak egy kicsit, nem is igazán...



Persze - nem kell mindenkinek segíteni. Majd csak megtanulom egyszer.


M.I.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)