Néha eszembe jut.
Néha - mint fekete párduc az esőerdő árnyán, úgy oson csendben a gondolataim hátterében, mindig a fény határán, megfoghatatlanul...
Néha...
Néha még érzem az illatát...
Néha még látom a szemeit...
Néha még érzem az ujjait...
Néha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)