Meghallgatva az alábbi két előadást - noha az előadók számomra hiteles embereknek tűnnek fel (más összeállításban is már hallottam nyilatkozni őket) -, kicsit furcsán éreztem magam.
Mindkét előadónál olyan megnyilatkozásokkal találkoztam, melyek nem igazán értelmezhetőek az adott összefüggésben - vagy úgy is mondhatnám, áltudományosnak hatnak.
Egyfelől az a gondolat, hogy összefogásra van szükség, igazán remek. Nem új keletű, de remek. Adja Isten, hogy akár ebben a kezdeményezésben végre a felismerést cselekvés kövesse!
Merthogy szerintem jellemzően ezzel - a cselekvéssel volt a gondunk mindig.
Másfelől felmerül bennem, hogy ha évtizedek óta létezik egy mód, amely a regionális gazdasági érdekeket szolgálja a globalizációs érdekekkel szemben, akkor vajon - ezt egyébként felvetette egy hallgató is - ölbe tett kézzel ül majd csendben az arctalan hatalom, és megvárja, mire jutunk...?
Arról, hogyan védhető az elgondolás, alig hallottunk. Illetve elhangzott, hogy "mit tehetnek hatmilliárd emberrel"...
Nos hadd kérdezzek vissza:
Mit tehetnek hatmillióval, akik 90%-ban csontig eladósodtak...?
Mit tehetnek egy országgal, amelynek elzálogosították a földterületeit, az ivóvízkészletét, az erdőit, az ásványkincseit...?
Öööö... Például hagynak szomjan halni...? Letarolják az egész országot, eladják a fát a külföldnek, mi meg oldjuk meg az eróziót...? Vagy szimplán felmondják a föld művelésére vonatkozó szerződéseket, és hagynak éhenhalni kétmillió embert a hatból - a maradék négyet meg az egek beszökő élelmiszerárakkal zsarolnak halálra...?
Ááá... Igazából ötletem sincs, "ugyan mit tehetnének"...!
Volt egy frappáns mondata Vezér-Szörényi Lászlónak:
"Itt nincs demokrácia. Inkább úgy mondanám, hogy négyévente egy napra van demokrácia..."
Azonban az összefogás és az irányítás visszavételének gondolatával ismét gondom akad - nevezetesen, hogy ezzel már a rómaiak is próbálkoztak.
A városállamok képviselték az emlegetett közösségi szerveződéseket. Ha azonban létrehozunk egymással versengő kisebb közösségeket, és az irányítást mindre ráruházzuk, mint feladatot, vajon elkerülhető lesz-e az elmérgesedő verseny?
Vagy ismét ott tartunk, ahol kirobbantak a hódító- és gyarmatosító háborúk, a felkelések és lázongások...?
Minél széttagoltabb egy-egy társadalom, annál erősebben ütköznek az eltérő érdekek, a földrajzi adottságokból, és társadalmi sajátságokból fakadó különbségek.
Szép gondolat, hogy "a dögöljön-meg-a-szomszéd-tehene-is-filozófiáról át kellene térni az összetartás és a közjó szolgálatát célzó önzetlenebb magatartásra" - csak épp nem nagyon látunk rá működő példát...
Vagy talán érzékletesebb, ha azt mondom, hogy itthon nem épp ez a szemlélet tűnik genetikailag kódoltnak...
Persze talán évszázadok nevelésével megfordítható volna ez az identitás-vonal - csakhogy alig éveink vannak, nem hogy évszázadaink...
Az a már-már utópisztikusnak hangzó gondolatiság, miszerint "ez a rendszer megszüntetné a munkanélküliséget, és elhozná az egyenlőséget, az általános boldogság-bőség-és-béke állapotát"...
Megint a pár ezer éves görög és római kultúrák tapasztalatait tudom említeni...
"Ne kívánd meg felebarátod feleségét..." - mondja a Biblia.
"Oké, Uram - de olyan jó segge van...!!" - válaszol a modern Ádám.
És kérdem én, kárhoztatható-e ezért...?
Persze az, hogy megkívánom, nem egyenlő azzal, hogy el is akarom venni.
Az erkölcsi-emberi tartás és erő azonban fordítottan arányos a közösségbe tömörülők egyedszámával (csőcselék-effektus) - mint azt tudjuk...
Tehát kérdés, vajon reálisan elvárható-e egy közösségtől, hogy megvalósítsa az egyénszintű elvárásokat úgy erkölcsi-, mint egyéb emberi síkokon...?!
Ki a hibás - aki képtelen teljesíteni egy elvárást, vagy aki "lehetetlent" vár el valakitől...?
Félreértés ne essék - én is a belső fogyasztás és a regionalitás híve vagyok a globalizmussal szemben.
Csak felmerült bennem, nem koncot vetettek-e ezzel a koldus nép közé, hogy addig se a lázadással törődjön...?
Íme az előadások:
És még egy gondolatébresztőnek:
(Igény szerint át tudom küldeni az egész (I-IV.) videót.)
Mindkét előadónál olyan megnyilatkozásokkal találkoztam, melyek nem igazán értelmezhetőek az adott összefüggésben - vagy úgy is mondhatnám, áltudományosnak hatnak.
Egyfelől az a gondolat, hogy összefogásra van szükség, igazán remek. Nem új keletű, de remek. Adja Isten, hogy akár ebben a kezdeményezésben végre a felismerést cselekvés kövesse!
Merthogy szerintem jellemzően ezzel - a cselekvéssel volt a gondunk mindig.
Másfelől felmerül bennem, hogy ha évtizedek óta létezik egy mód, amely a regionális gazdasági érdekeket szolgálja a globalizációs érdekekkel szemben, akkor vajon - ezt egyébként felvetette egy hallgató is - ölbe tett kézzel ül majd csendben az arctalan hatalom, és megvárja, mire jutunk...?
Arról, hogyan védhető az elgondolás, alig hallottunk. Illetve elhangzott, hogy "mit tehetnek hatmilliárd emberrel"...
Nos hadd kérdezzek vissza:
Mit tehetnek hatmillióval, akik 90%-ban csontig eladósodtak...?
Mit tehetnek egy országgal, amelynek elzálogosították a földterületeit, az ivóvízkészletét, az erdőit, az ásványkincseit...?
Öööö... Például hagynak szomjan halni...? Letarolják az egész országot, eladják a fát a külföldnek, mi meg oldjuk meg az eróziót...? Vagy szimplán felmondják a föld művelésére vonatkozó szerződéseket, és hagynak éhenhalni kétmillió embert a hatból - a maradék négyet meg az egek beszökő élelmiszerárakkal zsarolnak halálra...?
Ááá... Igazából ötletem sincs, "ugyan mit tehetnének"...!
Volt egy frappáns mondata Vezér-Szörényi Lászlónak:
"Itt nincs demokrácia. Inkább úgy mondanám, hogy négyévente egy napra van demokrácia..."
Azonban az összefogás és az irányítás visszavételének gondolatával ismét gondom akad - nevezetesen, hogy ezzel már a rómaiak is próbálkoztak.
A városállamok képviselték az emlegetett közösségi szerveződéseket. Ha azonban létrehozunk egymással versengő kisebb közösségeket, és az irányítást mindre ráruházzuk, mint feladatot, vajon elkerülhető lesz-e az elmérgesedő verseny?
Vagy ismét ott tartunk, ahol kirobbantak a hódító- és gyarmatosító háborúk, a felkelések és lázongások...?
Minél széttagoltabb egy-egy társadalom, annál erősebben ütköznek az eltérő érdekek, a földrajzi adottságokból, és társadalmi sajátságokból fakadó különbségek.
Szép gondolat, hogy "a dögöljön-meg-a-szomszéd-tehene-is-filozófiáról át kellene térni az összetartás és a közjó szolgálatát célzó önzetlenebb magatartásra" - csak épp nem nagyon látunk rá működő példát...
Vagy talán érzékletesebb, ha azt mondom, hogy itthon nem épp ez a szemlélet tűnik genetikailag kódoltnak...
Persze talán évszázadok nevelésével megfordítható volna ez az identitás-vonal - csakhogy alig éveink vannak, nem hogy évszázadaink...
Az a már-már utópisztikusnak hangzó gondolatiság, miszerint "ez a rendszer megszüntetné a munkanélküliséget, és elhozná az egyenlőséget, az általános boldogság-bőség-és-béke állapotát"...
Megint a pár ezer éves görög és római kultúrák tapasztalatait tudom említeni...
"Ne kívánd meg felebarátod feleségét..." - mondja a Biblia.
"Oké, Uram - de olyan jó segge van...!!" - válaszol a modern Ádám.
És kérdem én, kárhoztatható-e ezért...?
Persze az, hogy megkívánom, nem egyenlő azzal, hogy el is akarom venni.
Az erkölcsi-emberi tartás és erő azonban fordítottan arányos a közösségbe tömörülők egyedszámával (csőcselék-effektus) - mint azt tudjuk...
Tehát kérdés, vajon reálisan elvárható-e egy közösségtől, hogy megvalósítsa az egyénszintű elvárásokat úgy erkölcsi-, mint egyéb emberi síkokon...?!
Ki a hibás - aki képtelen teljesíteni egy elvárást, vagy aki "lehetetlent" vár el valakitől...?
Félreértés ne essék - én is a belső fogyasztás és a regionalitás híve vagyok a globalizmussal szemben.
Csak felmerült bennem, nem koncot vetettek-e ezzel a koldus nép közé, hogy addig se a lázadással törődjön...?
Íme az előadások:
És még egy gondolatébresztőnek:
(Igény szerint át tudom küldeni az egész (I-IV.) videót.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)