"Ki irányítja? A tömeg? A barátod? A szüleid? Vagy te?
Mert kövér vagy vékony, népszerű vagy lúzer, mindez csak attól függ,
hogy a világ határoz meg téged, vagy te mondod meg, ki vagy!"
"Életünk első két évtizedében az emberek arca olyan, amilyet a szüleiktől kaptak. Húsz évnek kell eltelnie, mire a lélek eléri az arcot, majd formálni kezdi; olyanná, amilyenek az emberek valójában."
"Az egyetlen kifejezés, amely a "nem szeretlek"-nél fájóbb lehet,
a "nem bízom benned".
Az elsőnek valaki máshoz van köze.
A szív döntéseit nem lehet megkérdőjelezni.
A másodiknak viszont kizárólag te vagy az oka."
"Van egy spanyol közmondás, mindig szerettem:
ami kell, vedd el, de fizesd meg az árát, mondja az Isten."
Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy
kezet, vagy leláncolsz egy lelket...
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel...
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem
garantálja a terveidet...
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját
lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon...
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd,
és tényleg értékes vagy...
és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert
gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad
hibáiddal és nem akar megváltoztatni...
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd
nem akarod látni...
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte,
mert másként körülvesznek a nem igazak...
Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át
bánthatják azt, akit meg akartál sérteni...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja '"sajnálom'", de megbocsájtani csak
a nagy lelkek tudnak...
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet
nem lesz úgy, mint régen...
Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő,
amikor hiányozni kezd a régi...
Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...
Megtan ulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb
sokszorosan visszakapod...
megtanul od, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a
reméltté...
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...
és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek,
mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy
bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha
szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött
haszontalan...
Megtanulod ezt mind, de csak idővel..."
Mert kövér vagy vékony, népszerű vagy lúzer, mindez csak attól függ,
hogy a világ határoz meg téged, vagy te mondod meg, ki vagy!"
"Életünk első két évtizedében az emberek arca olyan, amilyet a szüleiktől kaptak. Húsz évnek kell eltelnie, mire a lélek eléri az arcot, majd formálni kezdi; olyanná, amilyenek az emberek valójában."
"Az egyetlen kifejezés, amely a "nem szeretlek"-nél fájóbb lehet,
a "nem bízom benned".
Az elsőnek valaki máshoz van köze.
A szív döntéseit nem lehet megkérdőjelezni.
A másodiknak viszont kizárólag te vagy az oka."
"Van egy spanyol közmondás, mindig szerettem:
ami kell, vedd el, de fizesd meg az árát, mondja az Isten."
Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy
kezet, vagy leláncolsz egy lelket...
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel...
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem
garantálja a terveidet...
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját
lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon...
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd,
és tényleg értékes vagy...
és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert
gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad
hibáiddal és nem akar megváltoztatni...
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd
nem akarod látni...
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte,
mert másként körülvesznek a nem igazak...
Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át
bánthatják azt, akit meg akartál sérteni...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja '"sajnálom'", de megbocsájtani csak
a nagy lelkek tudnak...
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet
nem lesz úgy, mint régen...
Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő,
amikor hiányozni kezd a régi...
Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...
Megtan
sokszorosan
megtanul
reméltté...
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...
és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek,
mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy
bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha
szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött
haszontalan...
Megtanulod ezt mind, de csak idővel..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)