Élet a halál után

Nézek kifelé a fejemből, és látom, ahogy a széllel integetnek a levelek.

Nézem az égen gomolygó felhőket.

És arra gondolok, ugyanígy integettek a levelek és gomolyogtak a felhők akkor is, mikor nagyanyám meghalt.

És ugyanígy integetnek és gomolyognak most is.

Ugyanígy integetnek majd, és gomolyognak akkor is - azután is, miután én meghalok.

Még 30-40 évig minden nap így lesz.

És aztán továbbra is...

Születünk, élünk, és elmúlunk ebből a világból - de elvileg minden megy tovább, mintha sosem jártunk volna itt... :)

Persze mindig marad nyom utánunk...

Emberekben hagyunk nyomot.

Emberekben, akik miattunk változtatják meg a gondolkodásukat. Akik miattunk változtatnak a világon...

A világukon.

Ezek az utcák a születésemkor épültek. És itt lesznek generációkkal utánam is.

Miután én elmentem.

A testem levetem, mint megunt kabátot, s elhagyom e tért s időt...