Találomra elkezdtem nézni egy filmet.
Beteg volt az is, aki pénzt adott rá, ahogy az is, akinek az agyában megszületett, vagy az, aki játszott benne...
Valahol azonban elhangzott egy mondat...
Egy mondat, amely valahogy így szólt:
"Arra programoznak, hogy olyan kevéssel is beérjük, pedig a lehetőségeink határtalanok..."
Ez elgondolkodtatott.
Annyiszor próbáltam megérteni, miért nem fontos nekem az a rengeteg külsőség, ami másoknak...
És persze a világ szerkezete - a dolgozz, termelj és fogyassz -, amely rabszolgaságban tartja az embereket, és kisszerű, kicsinyes, korlátolt élvezetekkel tömi be a szájukat cserébe - mind érezzük, hogy unalmas, de mégis megyünk - menekülünk valami elől...
Az elől, hogy szembe kelljen néznünk a ténnyel - hogy ezt így nem élvezzük igazán... Hogy ennél többre lenne szükség, hogy valóban boldogok lehessünk...
Bulik, piák, nők és pasik.
Biliárd, mozi, póker... Na és...?!
Érezzük, hogy ez kevés. Keresünk valamit - új kapcsolatokban, vagy csak új dugásokban, új "kalandokban", vagy csak új drogokban...
De az élet - az Élet nem erről kéne, hogy szóljon... Ezt érezzük mind valahol...
"...Pedig a lehetőségeink határtalanok..."
"Tedd azt, amit akarsz!"
Minden önkényuralmi rendszer felismerte, hogy a túlzott személyi szabadság bonyodalmakhoz, sőt katasztrófákhoz vezethet...
Ezért minden ilyen rendszer igyekszik megvonni a személyes szabadságokat.
A fejlettebb rendszerek ezt úgy teszik, hogy a szabadságot tűzik a zászlajukra, és e zászló alatt szólítják meg a tömegekbe verődő, bizonytalan, akarat-gyenge embert.
Mint a Mátrix, vagy a valóságként ismert névtelen rendszer irányítói teszik.
Jó marketing...
Ez a siker titka - az eladás, és a marketing.
Amiben van drog és van lehetőség a szexre, az jól eladható.
Mint a mozi és a kocsmák vagy a táncos szórakozóhelyek.
Mint a valóság...
De - a nagy számok törvénye mindenhol működik - mindig lesznek hibák a rendszerben...
"...Hiba a Mátrixban..."
Ekkora egyedszámnál mindig előkerül egy-két elcseszett darab, akinek nem jutott elég a szerből, akire nem fordítottak elegendő figyelmet a programozásnál...
Akikben erősebben él a hiányérzet - a szabadság eszméjének emléke, vagy álma...
Egyedek, akik izegnek-mozognak, fickándoznak a sorban, nem akarják elfogadni, hogy ennyi az egész...
Akik nem akarják elengedni azt az ostoba, makacs érzést, hogy ennél többről van itt szó...
Egyedek, akik meghallják a véletlen sorrendben összefűzött szavak mögött a prizmákkal, tükrökkel eltorzított képekkel megcsúfolt Univerzum hangját...
Mert ez a torzított világ, amit valóságként ismerünk, nem a Valóság.
Mindez csupán illúzió. Mi teremtettük, hogy a tapasztalások ezreit élhessük meg anélkül, hogy mindent "valós időben" végig kéne játszanunk.
És mások próbálják kedvükre befolyásolni, hogy amit a Valóságban nem érhettek el, az illúziók világában szerezhessék meg...
Talán nem is rossz szándékkal...!
Talán a szabad akarat Valóságában az önkényuralom csupán élhetetlen fikció - ahol minden egyed éber, tudatos és ezért szabad, ott nem lehet megtapasztalni a mások felett gyakorolható hatalmat...
Ők talán ezért jöttek ide - ezért léptek be a tér-időbe - hogy a Mátrix bábjátékosainak tapasztalataival gazdagodjanak.
A rendszer olyan komplex, hogy nincs akadálya több játékosnak ugyanazon pályán, ugyanazon időpillanatban a saját játékát, a saját küldetését lejátszania...
Hát persze...
A kérdés csak az, hogy ha a bábjátékosok küldetése valóban fenyegeti az egész illúzió-világot, akkor vajon ha "ők győznek" és e világ megszűnik, majd újra töltik a Mátrixot?
Vagy a Mátrix, a tér-idő - nevezzük akárhogyan - független tőlünk - minden egyedtől, lévén az éppen aktuálisan jelenlévő egyedek/játékosok kollektív tudata tartja fenn az alapprogramot...
Akkor valójában nincs igazi vég...? Minden halál és minden újrakezdés, születés új szálat sző a mintába, mely így lesz összességében vég nélküli...?
Vagy a bábjátékosok csoportja annyira komolyan veszi a játékot, hogy nagyobban gondolkodik, mint pusztán egy-egy emberi élet, és egymásnak adva a stafétát, hatásukat a teljes kollektív tér-időre kifejtik...? Vagyis az általuk okozott változás az egyedektől független kollektív tér-időt is befolyásolja...? Viszi a szakadék felé...?
Tehát mégis értelmet nyer a kérdés, hogy "Mi lesz azután...?"
...
Vissza az alapkérdéshez...
Egy mondat, amely valahogy így szólt:
"Arra programoznak, hogy olyan kevéssel is beérjük, pedig a lehetőségeink határtalanok..."
Ez elgondolkodtatott.
Talán azért nem érzem a késztetést, hogy "többet-többet-többet", mert másképp csapódott le bennem ez a programozás...?
Nem az 50 év seggnyalás felé vagyok igénytelen...? Hanem a "fogyasztóságomat" vágták gallyra vele...?
Nem kell a nagyobb tévé, a nagyobb kocsi, a nagyobb stb...?
Megelégszem azzal, amit az Univerzum súg, hogy fontos..?
Azzal, ami szép...? Ami élvezhető, megélhető...?
Ugyanakkor mégis célt értek valahol, mert nem merül fel bennem (csak 30 év után) hogy "...kevéssel is beérem, pedig a lehetőségeim határtalanok..."?
A film arról szól, hogy létrehoznak egy technológiát, amely a virtuality-t fejleszti az idegrendszerre kapcsolható, azzal kommunikáló bio-szintetikus számítástechnikai megoldások szintjére. Gyakorlatilag a Bruce Willis jegyezte Surrogates gondolata cyber-térben.
Az embereket azzal a reklámszöveggel fogják meg, hogy az életed szürke és unalmas, gyere játssz, és annyi kalandot és izgalmat élhetsz át, amennyit csak akarsz.
"Arra programoznak, hogy olyan kevéssel is beérjük, pedig a lehetőségeink határtalanok..."
Igen ám - csakhogy ehhez nem kell virtuality. Hiszen a valóságként ismert világ maga is illúzió. Maga a játéktér. A gondolatainkkal alakíthatjuk, tetszés szerint, azt vonzzunk be, amit csak akarunk, azt élünk meg, amit csak akarunk - ha megtanuljuk a tudatosságot - ha legyőzzük - vagy felszabadítjuk? - a tudatalattinkban szűkölő ösztönlényünket, ha feloldjuk a félelmeinket és mindazokat az "ellenőrizetlen" tudati folyamatokat, reakciókat, melyek "bekavarnak" a teremtés folyamatába...!
"Arra programoznak, hogy olyan kevéssel is beérjük, pedig a lehetőségeink határtalanok..."
"... hiszen a lehetőségeink határtalanok..."
Valójában a virtuality egy vakvágány. Elterelő hadművelet, hogy elvonják a figyelmünket, hogy lekössék az agyat egy színes, fantasztikus új pótcselekvéssel ahelyett, hogy a tudatossá válással, az irányítással - a szabad akarattal törődnénk...
Kedves PC-játék-őrültek...
Gratulálok!
Bedőltetek nekik...!
Bár az internetfüggők sincsenek jobb helyzetben.
Én is voltam rágyógyulva a netre - sőt volt játék is, amivel napokat, heteket csesztem el az életemből...
Ez is csak egy figyelem elterelés.
Plusz rászoktatnak, hogy nyomot hagyj magad után a cyber-térben, és remekül lekövethető légy. Hisz mindenről "állapotjelentéseket" teszel fel a facebookra, vagy HI5-ra, stb...
Naplót írsz a gondolataidról...
Lám...
Talán még nem haladnak kellő ütemben a telepátiával foglalkozó kísérletek.
Próbálják megérteni az agy funkcióit, feltérképezni a lehetőségeket - de túl korlátoltak, hogy megértsék, hogy felismerjék, hogy megfejtsék...
Ezért - ha már kívülről nem látnak a fejedbe, rávesznek, hogy Te mgad oszd meg velük a legbelsőbb gondolataidat...
Eláruld magad, kiadj infókat a még teljesebb pszichológiai jellemzésedhez - hogy megalkossák a modellt, ami alapján felmérik, hogyan döntesz majd bizonyos helyzetekben - hogy kiszámíthatóvá válj, tervezhetővé legyenek a reakcióid - hogy kezelhető légy, ha eljön az ideje...
Hm...
Vajon egyszer beleolvashatok a saját aktámba...?
Vajon azoknak, akik az én aktámat összeállítják, mi áll az aktájukban...?
Ők vajon tudatosan játszák a szerepük, vagy csak választottak egy jó kis összeesküvéses mozit, és beléptek a szereplők közé...?
Hallasz, Neo...?
Beteg volt az is, aki pénzt adott rá, ahogy az is, akinek az agyában megszületett, vagy az, aki játszott benne...
Valahol azonban elhangzott egy mondat...
Egy mondat, amely valahogy így szólt:
"Arra programoznak, hogy olyan kevéssel is beérjük, pedig a lehetőségeink határtalanok..."
Ez elgondolkodtatott.
Annyiszor próbáltam megérteni, miért nem fontos nekem az a rengeteg külsőség, ami másoknak...
És persze a világ szerkezete - a dolgozz, termelj és fogyassz -, amely rabszolgaságban tartja az embereket, és kisszerű, kicsinyes, korlátolt élvezetekkel tömi be a szájukat cserébe - mind érezzük, hogy unalmas, de mégis megyünk - menekülünk valami elől...
Az elől, hogy szembe kelljen néznünk a ténnyel - hogy ezt így nem élvezzük igazán... Hogy ennél többre lenne szükség, hogy valóban boldogok lehessünk...
Bulik, piák, nők és pasik.
Biliárd, mozi, póker... Na és...?!
Érezzük, hogy ez kevés. Keresünk valamit - új kapcsolatokban, vagy csak új dugásokban, új "kalandokban", vagy csak új drogokban...
De az élet - az Élet nem erről kéne, hogy szóljon... Ezt érezzük mind valahol...
"...Pedig a lehetőségeink határtalanok..."
"Tedd azt, amit akarsz!"
Minden önkényuralmi rendszer felismerte, hogy a túlzott személyi szabadság bonyodalmakhoz, sőt katasztrófákhoz vezethet...
Ezért minden ilyen rendszer igyekszik megvonni a személyes szabadságokat.
A fejlettebb rendszerek ezt úgy teszik, hogy a szabadságot tűzik a zászlajukra, és e zászló alatt szólítják meg a tömegekbe verődő, bizonytalan, akarat-gyenge embert.
Mint a Mátrix, vagy a valóságként ismert névtelen rendszer irányítói teszik.
Jó marketing...
Ez a siker titka - az eladás, és a marketing.
Amiben van drog és van lehetőség a szexre, az jól eladható.
Mint a mozi és a kocsmák vagy a táncos szórakozóhelyek.
Mint a valóság...
De - a nagy számok törvénye mindenhol működik - mindig lesznek hibák a rendszerben...
"...Hiba a Mátrixban..."
Ekkora egyedszámnál mindig előkerül egy-két elcseszett darab, akinek nem jutott elég a szerből, akire nem fordítottak elegendő figyelmet a programozásnál...
Akikben erősebben él a hiányérzet - a szabadság eszméjének emléke, vagy álma...
Egyedek, akik izegnek-mozognak, fickándoznak a sorban, nem akarják elfogadni, hogy ennyi az egész...
Akik nem akarják elengedni azt az ostoba, makacs érzést, hogy ennél többről van itt szó...
Egyedek, akik meghallják a véletlen sorrendben összefűzött szavak mögött a prizmákkal, tükrökkel eltorzított képekkel megcsúfolt Univerzum hangját...
Mert ez a torzított világ, amit valóságként ismerünk, nem a Valóság.
Mindez csupán illúzió. Mi teremtettük, hogy a tapasztalások ezreit élhessük meg anélkül, hogy mindent "valós időben" végig kéne játszanunk.
És mások próbálják kedvükre befolyásolni, hogy amit a Valóságban nem érhettek el, az illúziók világában szerezhessék meg...
Talán nem is rossz szándékkal...!
Talán a szabad akarat Valóságában az önkényuralom csupán élhetetlen fikció - ahol minden egyed éber, tudatos és ezért szabad, ott nem lehet megtapasztalni a mások felett gyakorolható hatalmat...
Ők talán ezért jöttek ide - ezért léptek be a tér-időbe - hogy a Mátrix bábjátékosainak tapasztalataival gazdagodjanak.
A rendszer olyan komplex, hogy nincs akadálya több játékosnak ugyanazon pályán, ugyanazon időpillanatban a saját játékát, a saját küldetését lejátszania...
Hát persze...
A kérdés csak az, hogy ha a bábjátékosok küldetése valóban fenyegeti az egész illúzió-világot, akkor vajon ha "ők győznek" és e világ megszűnik, majd újra töltik a Mátrixot?
Vagy a Mátrix, a tér-idő - nevezzük akárhogyan - független tőlünk - minden egyedtől, lévén az éppen aktuálisan jelenlévő egyedek/játékosok kollektív tudata tartja fenn az alapprogramot...
Akkor valójában nincs igazi vég...? Minden halál és minden újrakezdés, születés új szálat sző a mintába, mely így lesz összességében vég nélküli...?
Vagy a bábjátékosok csoportja annyira komolyan veszi a játékot, hogy nagyobban gondolkodik, mint pusztán egy-egy emberi élet, és egymásnak adva a stafétát, hatásukat a teljes kollektív tér-időre kifejtik...? Vagyis az általuk okozott változás az egyedektől független kollektív tér-időt is befolyásolja...? Viszi a szakadék felé...?
Tehát mégis értelmet nyer a kérdés, hogy "Mi lesz azután...?"
...
Vissza az alapkérdéshez...
Egy mondat, amely valahogy így szólt:
"Arra programoznak, hogy olyan kevéssel is beérjük, pedig a lehetőségeink határtalanok..."
Ez elgondolkodtatott.
Talán azért nem érzem a késztetést, hogy "többet-többet-többet", mert másképp csapódott le bennem ez a programozás...?
Nem az 50 év seggnyalás felé vagyok igénytelen...? Hanem a "fogyasztóságomat" vágták gallyra vele...?
Nem kell a nagyobb tévé, a nagyobb kocsi, a nagyobb stb...?
Megelégszem azzal, amit az Univerzum súg, hogy fontos..?
Azzal, ami szép...? Ami élvezhető, megélhető...?
Ugyanakkor mégis célt értek valahol, mert nem merül fel bennem (csak 30 év után) hogy "...kevéssel is beérem, pedig a lehetőségeim határtalanok..."?
A film arról szól, hogy létrehoznak egy technológiát, amely a virtuality-t fejleszti az idegrendszerre kapcsolható, azzal kommunikáló bio-szintetikus számítástechnikai megoldások szintjére. Gyakorlatilag a Bruce Willis jegyezte Surrogates gondolata cyber-térben.
Az embereket azzal a reklámszöveggel fogják meg, hogy az életed szürke és unalmas, gyere játssz, és annyi kalandot és izgalmat élhetsz át, amennyit csak akarsz.
"Arra programoznak, hogy olyan kevéssel is beérjük, pedig a lehetőségeink határtalanok..."
Igen ám - csakhogy ehhez nem kell virtuality. Hiszen a valóságként ismert világ maga is illúzió. Maga a játéktér. A gondolatainkkal alakíthatjuk, tetszés szerint, azt vonzzunk be, amit csak akarunk, azt élünk meg, amit csak akarunk - ha megtanuljuk a tudatosságot - ha legyőzzük - vagy felszabadítjuk? - a tudatalattinkban szűkölő ösztönlényünket, ha feloldjuk a félelmeinket és mindazokat az "ellenőrizetlen" tudati folyamatokat, reakciókat, melyek "bekavarnak" a teremtés folyamatába...!
"Arra programoznak, hogy olyan kevéssel is beérjük, pedig a lehetőségeink határtalanok..."
"... hiszen a lehetőségeink határtalanok..."
Valójában a virtuality egy vakvágány. Elterelő hadművelet, hogy elvonják a figyelmünket, hogy lekössék az agyat egy színes, fantasztikus új pótcselekvéssel ahelyett, hogy a tudatossá válással, az irányítással - a szabad akarattal törődnénk...
Kedves PC-játék-őrültek...
Gratulálok!
Bedőltetek nekik...!
Bár az internetfüggők sincsenek jobb helyzetben.
Én is voltam rágyógyulva a netre - sőt volt játék is, amivel napokat, heteket csesztem el az életemből...
Ez is csak egy figyelem elterelés.
Plusz rászoktatnak, hogy nyomot hagyj magad után a cyber-térben, és remekül lekövethető légy. Hisz mindenről "állapotjelentéseket" teszel fel a facebookra, vagy HI5-ra, stb...
Naplót írsz a gondolataidról...
Lám...
Talán még nem haladnak kellő ütemben a telepátiával foglalkozó kísérletek.
Próbálják megérteni az agy funkcióit, feltérképezni a lehetőségeket - de túl korlátoltak, hogy megértsék, hogy felismerjék, hogy megfejtsék...
Ezért - ha már kívülről nem látnak a fejedbe, rávesznek, hogy Te mgad oszd meg velük a legbelsőbb gondolataidat...
Eláruld magad, kiadj infókat a még teljesebb pszichológiai jellemzésedhez - hogy megalkossák a modellt, ami alapján felmérik, hogyan döntesz majd bizonyos helyzetekben - hogy kiszámíthatóvá válj, tervezhetővé legyenek a reakcióid - hogy kezelhető légy, ha eljön az ideje...
Hm...
Vajon egyszer beleolvashatok a saját aktámba...?
Vajon azoknak, akik az én aktámat összeállítják, mi áll az aktájukban...?
Ők vajon tudatosan játszák a szerepük, vagy csak választottak egy jó kis összeesküvéses mozit, és beléptek a szereplők közé...?
Hallasz, Neo...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)