Rebound

Olykor rossz az időzítés.


"Mindannyian öregszünk, de mégsem változunk."


Kedves történet. :)

Elfogult vagyok, mert az üzenete az, amiben én hiszek - hogy csak az számít, amit odabenn érzel... :)



A legdurvább az utolsó öt év jeleneteit látni. :)
Ma egy ügyfél nyilatkozott úgy, hogy "az életben azt hisszük, mennyire jelentős fordulópont lesz, mikor betöltjük a harmincat, a negyvenet - mikor megházasodunk...
Pedig nem. :) Semmi sem változik.
De az évek olyan gyorsan elszállnak..."


Lám csak, visszanézve ez a földi élet, majd csak röpke látogatásnak tetszik csupán... :)



És milyen hálás leszek minden egyes pillanatáért...! :)

Még azokért is, amik így közelről néha kilátástalannak, vagy győzhetetlennek tűnnek... :)

Azokért is, amelyek fájtak - amelyekben elvesztettem fontosakat...

Amelyekben új irányt vett velem a hajóm. :)

Bár úgy tűnik, semmiről sem jelenthetem ki, hogy racionális, független létező, hogy viszonyítási pontként használható volna - mégis...

Jó érzés tudni, hogy igazam van... :)

Hogy amit éreztem, sosem volt hazugság - még ha meghazudtolták is mások... :)



Jó érzés tudni, hogy az út, amely csak az enyém, mindennél többet ér és többet ad - hogy ez az élet mindig ajándék, mindegy, hogyan is alakul a sorsunk...

Jó érzés a felismerés, amely megtanít tisztelni az életet és mások iránt is tiszteletre és alázatra nevel - felébreszti a véghetetlen kíváncsiságot, az önzetlen kíváncsiságot mások, mások útjai és tapasztalatai, érzései iránt...


Talán igaza van Tamásnak, és el kell fogadnom végre, hogy nem feltétlenül tartozom a körülöttem élő emberek közé... :)
Elfogadni azt, hogy bizony nem mind kommunikálunk "egy nyelven", nem mind látjuk - nem mind akarjuk látni a mélységeket egyformán. :)
Ahogy arra Bach is utal - szabadságunkban áll eldönteni, meddig kaparjuk meg a felszínt. :) S ezért senkit sem szabad megítélni. :)


Azt hiszem, megláttam a párhuzamot a munkánk és az élet között... :)

Ahogy az elemzésben is elszakadunk idővel a sablon kérdésektől - ahogy a szavak helyett egyre inkább a gesztusokra, a hanglejtésre és mimikára figyelünk az elemzésben - mintegy külső szemlélő nézőpontjába helyezkedve felülről-kívülről látjuk az elemzés alatt az ügyfelet - úgy az élettől is eltávolodunk idővel. Fölé emelkedve látjuk az utat, és rajta magunkat és mindenki mást... A szavak és a mindennapok helyett az összesség, az Út, és az érzések válnak érdekessé és fontossá...

Józsi itt kérdezné, hogy "Nagyon vad dolgokat mondok?"... :) :D


Tetszett ez a történet! :)

Tetszett, hogy bár "öregszünk, mégsem változunk". :)

Bizonyos értelemben - legbelső önmagunk valóban nem változik... :) Inkább csak az "ébersége..." - az "ébren léte"... :)


Élni jó! :)

Még ha nem is értünk mindent - még ha nem is értjük meg mindig egymást...

Még ha nem is jó mindig az időzítés...


:)


M.I.