Kicsit belemélyedve a maya civilizáció történelmébe - s megtudva, hogy a tudósok kezdetben a tudományok békés népének gondolták őket, majd kiderült, hogy háborúzó, vérszomjas nép voltak -, felmerült bennem, hogy felül kell vizsgálnom a háborúról alkotott véleményem.
Eddig meggyőződésem volt - rég nem vesztegettem energiát a háborúval kapcsolatos gondolatokra -, hogy a hely, a táplálék, az élettér mind szűkösebbé váló erőforrásai miatt háborúzunk.
Van néhány száz ostoba, rövidlátó söpredék, akik lusták, és másoktól elvéve a dolgokat vélik élvezhetőnek az életet.
Na de a mayák idején negyed annyian se voltunk, mint ma. Mégis háborúkat vívtak egymással. Mégis irtották a saját fajtájukat.
Miért?
Genetikailag bennünk van, hogy képtelenek vagyunk békében megférni?
Akkor minek erőlködünk ezen?
Azt találták, hogy a történelmük során eljött egy pont, amikor a kezdeti vallásos-rituális küzdelmekből - miféle istenségeket találtak ki maguknak, vagy mik jelentek meg előttük, hogy ilyesmivel vélték elnyerni a jóindulatukat, tetszésüket??! - öldöklő, véres hódító háborúk lettek. Meglehetősen rövid időintervallumban zajlott le ez a változás.
Vajon miért..?
Ez megint eszembe juttatja a galaktikus lombik-program-elméletemet, mely szerint a földi élet létrejötte egy galaktikus kutatás. Egy in vitro kísérlet, melyet az Univerzum egy gondosan elszigetelt zugában folytatnak egy meglehetősen instabil, invazív és ezért veszélyes organizmussal, melyet embernek neveznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)