Fenntartható (?!), avagy ésszel él(jen) a magyar

Az utóbbi években minden szinten hétköznapjaink témájává vált az ország - a hazánk gazdasági helyzete, gyakorlatilag nemzeti túlélésünk kérdése.

Elgondolkodtató kormányzati törekvések (privatizáció, "reformok" az egészségügyben, a közoktatásban, alkotmányozásban, stb.) nyomán mindinkább joggal merül fel a kérdés - "kinek az érdekében?"

"Birka-nép a magyar" - mondhatná bárki, elnézve az elmúlt 30 év változásait.

Általános elégedetlenség szinte össznemzeti szinten, mikor "kiderül" egy-két stikli - ugyan szerintem jellemzően figyelemelterelő céllal -, mikor bizonyos intézkedések és döntések eredményeként újabb adag szar borul a nyakunkba - összességében viszont mégis csak jajgatunk, de nem cselekszünk.


Elgondolkodtam, mit is tehetünk anélkül, hogy az egész rendszernek esnénk neki szekercével, anélkül, hogy forradalomban és polgárháborúban kellene gondolkodni.



Tudjuk, hogy számos haza szabadalom létezik, melyekkel élhetnénk. Sokszor a szélesebb körű felhasználást a tőkehiány akadályozza.

Viszont mi gátolja meg, hogy összefogással, kicsiben kezdjünk el szerveződni az ésszerűség és fenntarthatóság jegyében..?
Hogy olyan eszközökkel éljünk, melyek elérhetőek?

Hogy a fejlesztéseket először költségracionalizáló megoldásokkal kezdjük, és ezek eredményéből (is) finanszírozzunk komolyabb fejlesztéseket? Hogy használjunk fel mind többet abból, amely a jelen helyzetben "túlkínálatban" van jelen a gazdaságban - az emberi munkaerőből...?

Adott egy családapa. Nem kap munkát, mert az építőiparban dolgozott, és tudjuk, hogy amúgy is szarban van a szektor, hát még az utóbbi két évben!?
El kellene tartania a családját, etetni a gyerekeit.

Adott egy kistelepülés, ahol jellemzően alacsonyabb jövedelmű családok élnek, ezért az élelmiszerek áremelkedése fokozottan hátrányosan érinti őket.
Az élelmiszereink árában  a szállítás költségtételeit minimalizálandó, plusz a helyi vásárlóerőt erősítendő Csládapunak munkát adunk a település határába telepítendő gazdaságban, ahol magyar tájfajtákat tartunk, a helyi hentessel (ha nincs, nyitunk) megállapodva a kisüzemi feldolgozásról (lehet, hogy felvesz még két segédet?), elindítunk egy "árbarát" termelói-fogyasztói projektet. A hentes a település határából kapja az alapanyagot, ami a szállítás minimalizálása, valamint az igénytelen tájfajták alacsony tartási költsége miatt olcsó. A megállapodás szerint minimális nyereségszinttel dolgozik, ezen felül a termékek árában megjelenik 5-5 Ft (pl.) fenntarthatósági támogatás a gazdaságnak, és a településnek (egyéb projektjeinek).

Ezzel párhuzamosan a társulás (ha nyitott az együttműködésre az önkormányzat, jó - ha nem, akkor magánszemélyek és magánvállalkozók) kampányt indít a település lakossága körében.
Pl az iskolai szülői értekezleteken, a piacok/vásárok alkalmával, illetve helyi rendezvények szervezésével (pl. főzőversenyek, ételosztások, stb.), hogy megismertesse egy "új márka", a helyben készült élelmiszerek előnyeit, kedvező árait, stb. - azaz támogassa a fogyasztás növelését. (Nem valódi növekedés, csupán átállás a messzebb előállított, netán import termékekről.)

A cél - versenyképes áron jelenni meg a piacon, minimális beruházási igény mellett.

Ezáltal munkahelyeket teremtenének a településen (a gazdaságban, a feldolgozásban, akár az értékesítésben), amelyek nem a "hagyományos" értelemben jelentenének megoldást - hiszen nem arról szólnak, mint manapság a köztudatba bevezetett - "gazdagodj meg"-típusú elvárások. Ezekkel a munkahelyekkel a túlélést biztosíthatnánk azoknak, akik munkát vállalnak a projektben, nem a meggazdagodást. Persze hogy valaki megelégszik-e azzal, hogy ételt tud adni a családjának, vagy alkalmasint tovább áll, ha jobb lehetőséget kap, végeredményben mindegy.
Tudjuk, hogy mindig lesznek, akik örülnek, hogy egyáltalán a betevő falatra valót haza tudják vinni. Tehát lehet ez a munka világába visszavezető átmeneti megoldás is - hiszen a munkafolyamatok felbontásával egy könnyen másolható, képzettséget nem igénylő feladatkörrel kellene megbirkóznia az új munkatársaknak.
(Jellemzően mezőgazdasági munka, illetve kereskedelmi mellékfeladatok.)

Tudjuk, hogy sem a magyar sem az EU-s bürokrácia nem könnyíti meg a dolgát a vállalkozásoknak (HACCP, egyéb előíráshegyek) - ezért meg kell találni a megfelelő megoldásokat, ezek kezelésére. A minimálisan szükséges beruházásokat akár hitelből is megvalósítani.

Mire alapozható a sikeresség?

1. költséghatékonyság

Megfelelő csatornákat találni az adó- és járulékterhek minimalizálására - pl. "segély"-ként folyósított "munkabér", természetbeni támogatás "céges menzán való étkeztetéssel" stb. Okosan. Magyarok vagyunk, nem hülyék.
Minimális nyereségszintekkel dolgozni - hiszen az elsődleges cél a fenntarthatóság, és a túlélési esély megteremtése. Azaz - végre elvetni a kapitalizmus profitorientált szemléletét - hisz látjuk, hová vezet.

2.  közösségi összefogás, egységtudat

Legyen csak egy 2000 Fős település. Az élelmiszerek alapszükségletek. Tehát a kereslet adott. Ha sikerül kedvező áron megjelenni, a teljes lakosság átállására, fogyasztására számíthatunk. Az a pénz, amit "megspórolunk" a fogyasztóknak, ismételten megjelenik a gazdaság vérkeringésében. Nagy valószínűséggel, ha olcsóbb egy termék, akkor az egységáron megspórolt forintokat elsődlegesen újabb egységek vásárlására fogják fordítani, vagyis többet vesznek a termékből. Ez a visszafogott nyereségtartalom mellett is a magasabb össznyereség elérése felé hat.

3. Pozitív-hatások

Elégedett fogyasztók, több munkahely, stabilizálódó helyi ellátás - a biztonságérzet erősödése. A fogyasztói szokások, a fogyasztói tudatosság és felelősség pozitív erősödése egyéb termékek, szolgáltatások esetében is a helyi érdekeknek kedveznek. Öngerjesztő folyamat kialakítása a cél. Mind több terméket lehet bevonni a rendszerbe, amennyiben sikerül hozzájárulni az életkörülmények javításához, el lehet kezdeni fokozatosan - és az ésszerűséggel - emelni az ár támogatási tartalmát (addig, amíg ez fájdalommentesen megtehető), hogy mind több beruházást tudjanak finanszírozni.


Nyilván komoly előnyökkel jár a tömegtermelés - bizonyos szempontok szerint. Nem véletlenül jutottunk el a globalizációig.
Ám fel kell ismernünk, hogy ezen előnyök csak abban az esetben értelmezhetőek, ha a kapitalista profitmaximalizmus a vezérelve a termelésnek - és nem az ésszerűség és fenntarthatóság.
Láthatjuk, hogy az utóbbiak vizsgáin ez a szemlélet megbukik.

Idealistának hangozhat, mégis úgy vélem, észre kell vennünk magunkat, és elvetni végre az önzést, a kapzsiságot, a nagyravágyást.

Újra felfedezni ("...Hozd, ó, hozd vissza szép szemed világát...!") az Élet, a Természet, a Világ emberközelibb értékeit, és újraértékelni az életcéljainkat.


Nekünk magunknak kell gyökeresen megváltoznunk, hogy a gazdaságunkat, a hazánkat, végeredményben Bolygónkat, Világunkat megmenthessük.




Szerintem.