Vajon pusztán csak arra vágyom, hogy végre eljöjjön valaki, aki meghallgatja, ha azt mondom neki, "Szeretlek."...?
Meghallgatja, s meghallja...
S ez a vágy vadászik bennem - anyagiasulni vágyna, hát mintha múzsát - úgy keres személyt magának...?
Hihetem-e, hogy akire nézek, s kinek mondani vágyom - valóban neki szól...?!
Mert vágyom rá.
Kimondani.
"Szeretlek"
Olyan ez az érzés, mint a zene maga - nincs kezdete és vége. Önmagáért, önmagából és örökkön való.
Azt hiszem, átalakul a fogalom számomra emögött a szó mögött.
Nem az az egyetlennek szóló "Szeretlek" ez, ami valaha volt.
Ma úgy látom, számosak azok, akik körülöttem - vagy fényévek távolában - élnek, s lényük megmozdít bennem valamit. A szívem-e, vagy mi egyéb - önmagam lényege talán...
Talán mindegy is.
A lényeg:
Mondani vágyom - Nekik -:
"Szeretlek"
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)