Szelíden búgó gerle torkomban a szó,
Vagy epeként tolul fel, s keserűen nyelem vissza épp;
Akaratból nem lehet verset írni.
S mégis harcolok a határtalan, hófehér sereggel
Pennám a rapír, mely fekete sebekkel
Ró tele, elpocsékol oly finom papírívet,
S megpocsékol oly törékeny ember-szívet...
...
Hol vagy most, Költő?!
Hová bújtál, és miért?!
Harcolni tán, mint alkotni - akként vágysz csak?!
Mit kedve szerint elővesz, vagy elhagy
A mester...?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)