elindultam megkeresni szerelmesem, aki enyém volt egy ezelőtti életemben.
Elhagyott utca végén állt a háza.
Kedves pávája álmosan ült rúdján az esti szélben s a galambok elcsendesedtek szögletükben.
Letette lámpását a bejáratnál s megállt előttem.
Arcomra emelte nagy szemét s ezt kérdezte némán: "Jól vagy, barátom?"
Felelni akartam, de nyelvünket elvesztettük és elfeledtük.
Gondolkoztam és gondolkoztam, de nevünk nem jutott eszembe.
Könnyek csillogtak a szemében. Jobb kezét felemelte felém. Megfogtam s álltam szótlanul.
Lámpásunk fénye lobbant egyet az esti szélben és meghalt.
Rabindranath Tagore
(Áprily Lajos fordítása)"
Néha úgy érzem, minden gondolatom ellenére, minden képem, minden álom-utazásom, minden győzelmem, s harcom ellenére sivár pusztaság vagyok...
Mert jön Ő, és olyan dolgokra irányítja a figyelmem, melyek annyival-annyival többek nálam...!
Melyek mellett kisszerűnek, s ostobán üresnek érzem magam...
(Senga Ylarik gondolataiból)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)