Mely a tegnappal kezdődik, hogy a nulladik perctől az enyém legyen.
A sötéttel...a kintről beszűrődő fénnyel, a sejtésekkel, az árnyékokkal, a tested körvonalának ívével.
A félmosollyal a szám szegletében ahogy hagyom hogy befészkeld magad testem melegébe.
A karommal ami átfog, s tenyerem alá simított melleddel, hogy érezzem a dobbanást.
A lassú álmokat melyben foglak, és az ébredésben is látom az álmom, hisz tényleg.
A reggelben ahogy felsimogatlak.
Az érintésben hogy kószálok a bőrödön. A vágy sodrásában. Az érzésben ahogy megízlelem milyen is vagy valójában.
A test hevében.
A leheleted forróságát a bőrömön.
A csókod ízét.
A kielégülésed ízét.
Az elsimulást, mikor kiengednek a feszített izmok.
A csendben szuszogást. A lüktetés csitulását.
A reggelit.
A visszalustulást. A zenét, filmet, írott szavakat amiket együtt látunk és mégis másképp.
A szavakat, amiket kimondunk mert igazat kívánunk szólni.
Egy nap.
Az ujjakkal amik újra simogatnak...a szavakkal amik szólnak..a csókokkal amik felizgatnak, az izmokkal amik megfeszítenek, és szorítanak.
Ahogy magadba fogadsz. Ahogy ívbe feszítem a tested.
Egy nap.
Ahogy főzünk, és megesszük. Ahogy szundikálunk egymásba gabajodva.
Ahogy nyelvem hegyére lopom mellbimbódról elrugaszkodó vízcseppet a tus alatt.
Egy nap
Ahogy figyeljük az árnyékok nyúlását.
Ahogy szeretjük egymást. Ahogy beszélsz, s hallgatom, felolvasok, vagy rajzolok ákombákomokat a bőrödre. Az est csendjét.
Hisszük hogy szép és egész a világ.
A fáradtságot, az álmok közeledtét. A karolást ahogy magamhoz húzlak. A mesét mit dörmögök.
Az álmokat. Az alvást.
A nap végét.
Hisz ennyi csak.
Csak! Egy! Nap!"
(Idézet Árnyékszellem blogjából)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)