Romantic

Celine's song

Mekkora élmény 14 év után megtapasztalni egy élményt, amely a világ számára már a múlt...!

Mint a hajó maga...

Sosem néztem meg - eddig - mert azt mondták, nyálas, és Di'Caprio is egy tenyérbemászó ficsúr, és... És...

:D


Előítéletek.


Pedig aligha lettem romantikusabb, mint voltam. :)


Azt már tudtam, hogy Caprio nem is olyan rossz színész - fene az angyalarcú pofáját! ;) -, mégis...




Tetten érhetőek az "igazi pillanatai" a történetnek - amikor érzed, amit a szereplő...

Például, amikor a lányt elbűvöli a fiú merészsége a vacsoránál, vagy amikor egymás karjában pihegnek az automobil fülkéjében...

Amikor a fiú rajzol - pontosabban előtte, amikor bejön a kabinba a lány egy semmi-kis köntösben...


Érezni a rezdüléseket - amik nem látszanak a filmen, de tudod, hogy ott vannak... Érzed...


Minden esetlenséggel együtt is nagyon kemény leckét fest elénk a film - már persze, ha elgondolkodunk, hogy vajon hasonló helyzetben, mi magunk hogyan cselekednénk...?

Bennem megfordult, hogy képes lennék-e uralkodni a pánikon, és megbékélni a sorsommal...?!

Meg, hogy hálát adok, amiért nem csak felszállni, de le is sikerült a repülőkről minden eddigi alkalommal... :)

Ez van!

Szeretek élni. :)


Szeretem megtapasztalni az újabb és újabb rétegeit ennek az életnek, és a tudatomnak...



A minap olyan élményem volt, mint rég nem.

Spontán megjelent előttem egy kép - valami fás domb-, vagy hegyoldalban egy összetákolt esővédő féltető alatt "laktam", rönkökből kötözött padlaton az elfolyó esővíz ellen, lapos kövekből és sziklákból összerótt tűzhelyemen aprócska tűz pislákolt...

Üde és buja-zöld lombos tájon, kitartóan hulló esőben...


Úgy láttam magam, mintha filmet néznék - majdnem... Sőt, szinte éreztem a tűz melegét, hallottam az esőt, éreztem a rönköket a talpam alatt...

Pedig nem olvastam és nem néztem semmi mozit sem - csak úgy jött...

A szabadság járt a fejemben, meg hogy a testünk nem igazi börtön, nem korlátoz minket...



Az a gondolt indított el, hogy tudatosan szeretnék álmodni... :)


...


'97-es történet... :) Mármint a feldolgozás.

14 éve volt a bemutató, amelynek emlékszem a kampányára, a plakátokra...

14 év...

"Kimondani is szörnyű..."


Akkor voltam elsős gimis... :D


Szinte megint vágyom a szerelemre...

:D


Hihetetlen - milyen önpusztító vágyaink vannak...!


Más értelmet nyer idővel az "Örökké"... :)

Nem érzem úgy, hogy valaha hazudtam volna, mikor esküt tettem a szerelmeim mellett...

Egy részem - egy énem mindig hű marad hozzájuk...

Mindőjükhöz az az énem, amely beléjük szeretett.


A mostani énem már másként mondja ki - ennek tudatában - az "örökké"-t.
Mert tudom, hogy ez a fogadalom a szerelem szentségének szól - annak a csodának, amit meglátunk a másikban. Annak az álomnak, amelyet közösen álmodunk meg.

És ez így szép - még ha nem is mind válik valóra...

Ez a tisztelet, ez az áhítat kijár az érzésnek és annak az Embernek, akinek az érzést köszönhetjük...


Szeretnék újra olyan szemekkel nézni valakire, mint a filmen a lány a fiúra - s a fiú őrá...!


Azzal a forró, önfeláldozó, önzetlen odaadással...


Jön már... :)

Tudom.


Valahol, a saját útján lépdelve, egyre közelebb kerül hozzám Ő...

Aki visszahozza az életembe ezt a forró lobogást...




Várom Őt.

:)