...semmi sem történik - szokták mondani.
Segíteni akartam egy valaha volt számomra fontos embernek, hogy túllépje saját tudata korlátait.
Eddig nem ment.
Gondolkodtam. Meg akartam kérdezni, hogy kezdetben azért volt olyan lelkes, mert valóban segíteni akart magán...? Vagy nem is gondolta igazán komolyan...? Nem is akarja? Nem akar energiát szánni rá, hogy változtasson?
S amint ezeken a kérdéseken tipródtam, egy hang nekem szegezte őket...
Ezt magadtól is kérdezhetnéd - mondta.
BT szerint valami nincs a helyén bennem. Valamiért nem tudok azonosulni azzal az énemmel, amelyiket célul magam elé tűztem.
Gondolkodtam rajta már, hogy miért van így. Nem sokra jutottam. Annyira, hogy talán félek, az életemben megjelenő bőség megfosztana az élet élvezetének, a pillanatok megélésének képességétől. Eltunyulnék, elkényelmesednék, és bár minden adott lehetne hozzá, képtelenné válnék a boldogságra.
Vajon tényleg ez a válasz? A helyes válasz?
Ő talán ugyanígy keresi, és nem találja a maga válaszait.
Talán ezért kellett találkoznunk - hogy felismerjem a kérdésekben a saját kérdéseimet.
Az életünk nem abból áll, amit magunk körül felépítünk.
Szerintem az Útból, amelyet bejár a szellemünk, és amely során megtanuljuk felépíteni, megteremteni mindazt a világot, amelyben élünk - olyannak, amilyennek szeretnénk.
Így az, amit magunk körül látunk, azzal, amilyenekké váltunk - ezek mutatják valójában, mit is értünk el az életben.
Ő nem tesz meg egy látszólag egyszerűnek tűnő lépést, hogy megváltoztassa az élethelyzetét, amelyben szenved - vagy legalábbis szenvedni látszik.
Én sem teszek meg egyszerűnek tűnő dolgokat, hogy megváltoztassam a magamét, és elérjem, amit kitűztem.
A nem-cselekvés eredménytelensége pedig aláássa a mindennapjainkba vetett hitünket.
BT szerint kicsit le kéne tennem a gondolkodás terhét, és csak cselekedni napról-napra.
Véletlenül találkoztam egy rokonlélekkel az ügyfeleim közt, aki nekem adott egy könyvet - Dale Carnegie-től, a Sikerkalauz II.-t (Hogyan szabaduljunk meg az idegeskedéstől).
Ebben Dale azt írja, "Egyszerre csak egy szem homok."
"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" - idézi, és felhívja a figyelmem, hogy nem minden napi kenyerünket kérjük már ma - csupán a mai nap kenyerét... Légy hálás, ha a mai nap kenyere megvan, és ne aggódj a tegnap, vagy a holnap kenyeréért...
Milyen meglepő, a Lopott Idő epizódjainak is van ekként értelmezhető üzenete is...
Végülis...
Ha így nézem, hetekre előre biztosítva van a megélhetésem.
Mért aggódnék?! Csak teszem a dolgom nap nap után - "Egyszerre csak egy szem homok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)