Házasság.
Egy szokás. Nyilván a papok találták ki, hogy az istenek előtt kell szentesíteni két ember szerelmét...
Vajon enélkül a külsőség nélkül már mit sem ér a szó...?!
Ha azt mondom, "szeretni foglak míg világ a világ, kitartok melletted jóban és rosszban, míg erőmből telik, oltalmazlak - mert megismertelek és megszerettelek, olyannak, amilyen vagy, annak, aki vagy" - hazug ember vagyok...?
És ugyanakkor a másik oldalról...
Miért félünk vállalni, hogy a szerelem eufóriája nem tart örökké...?
Miért félünk vállalni, hogy ha szeretetté - igaz, és mély szeretetté nemesül, és érezni kezdjük a fáradalmait, mikor tennünk kell a másikért, egymásért - azért, hogy kitartsunk egymás mellett - hogy akkor is maradni fogunk...?
Mert az embert ismerjük és szeretjük - és szeretni akarjuk...
Mért félünk kimondani - eskünket virágos keretbe foglalni...?
Miért félünk lemondani az új "kalandokról"...? Miért félünk döntést hozni? Választani magunknak egy életet...?
Talán a döntéshozatal az igazi alapprobléma.
Ahogy minden helyzetben nehezen hozunk döntést, mert félünk a tévedéstől.
De miért ne lehetne, hogy ha éveken át minden stimmel, akkor bátran merünk vállalkozni?
És mért ne lehetne, hogy ha valami nem az igazi, akkor nem félünk továbblépni? Közös döntéssel.
Miért kellene idáig jutni...?
Miért vagyunk lusták kommunikálni?
Menet közben mi gátol meg, hogy ne engedjük zátonyra futni, kihűlni, ellaposodni a kapcsolatainkat...
Lusták vagyunk.
Vagy talán... Vagytok...
Én úgy érzem, kommunikálok. Ha valami nem oké, ha valamit nem értek, elmondom. Rákérdezek.
Mindkét alkalommal, mikor komoly döntés született, utólag azt láttam, hogy korábban elakadt a kommunikáció.
Én nem voltam elég figyelmes.
Ők nem mondták ki.
Mi értelme van ennek...?
Miért ne lehetnénk boldogok, nyugodtan, tudva, hogy a másik szól, ha valami nem oké. Hogy legyen lehetőségetek korrigálni...
A filmben a pasik a haverjaikkal, a csajok a barátnőikkel "beszélik meg" a kérdéseiket...
Ahelyett, hogy egymással beszélnének...
Mellébeszélnek, ahelyett, hogy a valóságról beszélnének...
Arról, hogy félnek, arról, hogy mi a helyzet valójában.
Mért nem mondják ki kereken, amit éreznek, gondolnak...?!
Ismerek egy csajt. Nem kommunikál velem.
Megismertem egy másikat, ő kereken kimondta, amit gondolt.
És talán ő az egyetlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)