Előzmény: http://samadhiontheroad.blogspot.com/2011/02/uj-fold.html
Így, "a másik oldalról" (férfiként) szemlélve a világot, úgy vélem, mindaz, amit leírsz az eltévelyedésről és a belső valónk kibontakoztatásáról, a könnyebb út csábításairól és önmagunk félrevezetéséről általánosan elmondható, nemektől függetlenül valamennyi emberről.
Mindannyian hajlamosak vagyunk megfeledkezni a tudatosságról, hajlamosak vagyunk kerülni a problémákkal, kihívásokkal való szembesülést.
Emberekkel dolgozom - hétről-hétre ismerek meg férfiakat és nőket, anyákat és apákat, főnököket és beosztottakat, alkalmazottakat és vállalkozókat, fiatalokat és időseket.
Látom, ahogy változik a világ körülöttem, ahogy az ismerős arcokat ismeretlen, fiatalabb arcok váltják fel. Látlak Titeket, akik az álmaik, vagy a lehetőségeik ösvényén ismeretlen világokat fedeztek fel, és tapasztaltabban kerültök elő ismét.
Idebent nem érzem annyira a változást - bár külső szemlélők állítják, hogy megváltoztam és néha én is szembesülök egy-egy pillanatra ezzel.
Azt is látom, hogy az emberek különböző korúak, különböző neműek, különböző élethelyzetben lévők legyenek is, mégis hasonlóképp viszonyulnak a világhoz, a valósághoz.
Úgy hiszem, mindannyian önmagunkat keressük. Mindannyian szembenézünk az élet kihívásaival, és mindannyian választ adunk rájuk - ki így, ki úgy. Az indíttatás azonban, a legbelső mozgatórugó mégis hasonló.
1. Önkifejezés.
A munkánkban, az otthontervezésben, az autóvásárlásban, az öltözködésben, a hobbinkban...
2. Elfogadás, megértés.
Ezért keresünk társat - azt az egyetlen embert, aki valóban megért bennünket, aki elfogad olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Ezt keressük a kapcsolatainkban a barátok, a munkatársak között, vagy a családban (szülők részéről, majd a gyermekek szeretetében) - a megfelelési kényszer gyökere is ez.
3. Félelmek.
Félelmeink alapja a fentiek hiányának képe.
Önbizalmunk ingatagsága - a fogyasztói társadalom marketing-sablonjai által kialakított sztereotip mintáknak való meg nem felelés -, a helyes önértékelés készségének, a reális, tudatos értékrend-alkotás képessége hiánya pedig véleményem szerint a gyermekkori fejlődési szakasz elégtelen szülői jelenlétére vezethető vissza - aminek pedig egyértelmű oka a túlnépesedés miatt kiéleződő - és az emberi jellemgyengeség által tovább fokozott - verseny, amely megköveteli a szülőktől, hogy több időt töltsenek a megélhetés feltételeinek megteremtésével, mint a gyermekeikkel.
Gyakorlatilag az általad jelzett "hétköznapi" életben - lévén, hogy a félelmeinket legyőzni (szülők) az egyik legnehezebb feladat - a gyermekvállalás lelki-biológiai (ösztönös) igénye győzelme csak újabb fegyvert ad a félelmeink kezébe - hiszen innentől mindent a gyermekért teszünk, és első a gyermek biztonsága, jövője, satöbbi...
A tudatosság útján azonban a félelmekkel való szembenézés, sőt a felettük aratott győzelem, az önelfogadás és megbékélés nem megkerülhető lépés.
Hogyan tudjuk megtartani a magasabb, újra megtalált energiaszintet...? A tudatosságot...?
Úgy érzem, erre egyetlen módunk lehet, ha megszabadulunk a félelmeinktől, a függő helyzeteinktől, függőségi viszonyoktól. És szabaddá tesszük magunkat úgy, ahogyan az utazásaid során szabadnak érezted magad.
Ekkor leszünk képesek szabadon a jelenpillanat nekünk tetsző mozzanataira koncentrálni.
Önmagunknak - "jobbik önmagunknak" lenni.
Szerintem.
Így, "a másik oldalról" (férfiként) szemlélve a világot, úgy vélem, mindaz, amit leírsz az eltévelyedésről és a belső valónk kibontakoztatásáról, a könnyebb út csábításairól és önmagunk félrevezetéséről általánosan elmondható, nemektől függetlenül valamennyi emberről.
Mindannyian hajlamosak vagyunk megfeledkezni a tudatosságról, hajlamosak vagyunk kerülni a problémákkal, kihívásokkal való szembesülést.
Emberekkel dolgozom - hétről-hétre ismerek meg férfiakat és nőket, anyákat és apákat, főnököket és beosztottakat, alkalmazottakat és vállalkozókat, fiatalokat és időseket.
Látom, ahogy változik a világ körülöttem, ahogy az ismerős arcokat ismeretlen, fiatalabb arcok váltják fel. Látlak Titeket, akik az álmaik, vagy a lehetőségeik ösvényén ismeretlen világokat fedeztek fel, és tapasztaltabban kerültök elő ismét.
Idebent nem érzem annyira a változást - bár külső szemlélők állítják, hogy megváltoztam és néha én is szembesülök egy-egy pillanatra ezzel.
Azt is látom, hogy az emberek különböző korúak, különböző neműek, különböző élethelyzetben lévők legyenek is, mégis hasonlóképp viszonyulnak a világhoz, a valósághoz.
Úgy hiszem, mindannyian önmagunkat keressük. Mindannyian szembenézünk az élet kihívásaival, és mindannyian választ adunk rájuk - ki így, ki úgy. Az indíttatás azonban, a legbelső mozgatórugó mégis hasonló.
1. Önkifejezés.
A munkánkban, az otthontervezésben, az autóvásárlásban, az öltözködésben, a hobbinkban...
2. Elfogadás, megértés.
Ezért keresünk társat - azt az egyetlen embert, aki valóban megért bennünket, aki elfogad olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Ezt keressük a kapcsolatainkban a barátok, a munkatársak között, vagy a családban (szülők részéről, majd a gyermekek szeretetében) - a megfelelési kényszer gyökere is ez.
3. Félelmek.
Félelmeink alapja a fentiek hiányának képe.
Önbizalmunk ingatagsága - a fogyasztói társadalom marketing-sablonjai által kialakított sztereotip mintáknak való meg nem felelés -, a helyes önértékelés készségének, a reális, tudatos értékrend-alkotás képessége hiánya pedig véleményem szerint a gyermekkori fejlődési szakasz elégtelen szülői jelenlétére vezethető vissza - aminek pedig egyértelmű oka a túlnépesedés miatt kiéleződő - és az emberi jellemgyengeség által tovább fokozott - verseny, amely megköveteli a szülőktől, hogy több időt töltsenek a megélhetés feltételeinek megteremtésével, mint a gyermekeikkel.
Gyakorlatilag az általad jelzett "hétköznapi" életben - lévén, hogy a félelmeinket legyőzni (szülők) az egyik legnehezebb feladat - a gyermekvállalás lelki-biológiai (ösztönös) igénye győzelme csak újabb fegyvert ad a félelmeink kezébe - hiszen innentől mindent a gyermekért teszünk, és első a gyermek biztonsága, jövője, satöbbi...
A tudatosság útján azonban a félelmekkel való szembenézés, sőt a felettük aratott győzelem, az önelfogadás és megbékélés nem megkerülhető lépés.
Hogyan tudjuk megtartani a magasabb, újra megtalált energiaszintet...? A tudatosságot...?
Úgy érzem, erre egyetlen módunk lehet, ha megszabadulunk a félelmeinktől, a függő helyzeteinktől, függőségi viszonyoktól. És szabaddá tesszük magunkat úgy, ahogyan az utazásaid során szabadnak érezted magad.
Ekkor leszünk képesek szabadon a jelenpillanat nekünk tetsző mozzanataira koncentrálni.
Önmagunknak - "jobbik önmagunknak" lenni.
Szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)