Furcsa dolog a HIT.
"Nem harcolni mindig, mindenáron - de soha nem hátrálni meg."
Annak ellenére él - dacosan, vagy épp nemtörődömséggel -, hogy folyamatosan kapja az ember a pofonokat, a jelzéseket, hogy esélye sincs...
Hiszek abban, hogy - bár tökéletes megértés nem létezik - azért érdemes próbálkoznunk...
Talán magáért a kihívásért - hogy valódi megismerésre, megértésre törekedve alázatot tanuljunk a teremtés csodájával szemben.
Alázatot a megismerendő emberi világokkal szemben (személyek)...
Alázatot a Teremtővel szemben, aki tökéletlenséggel áldott meg, hogy megzabolázzon és motiváljon egyben - mert jobban ismer minket, mint mi saját magunkat.
Mégis...
Néha szmbesülök egy-egy durva koccanással, súrlódással - szokatlan érzés -, amelyek azt támasztanák alá, hogy elszigeteltségünk - a köztünk lévő űr mélyebb, mint hisszük.
Hozzászoktam a szemlélődő szerepéhez. Élek a feltételezéssel, hogy elsőre nem értem jól, amit tapasztalok. Inkább várok és figyelek, igyekszem csak megerősítés után véleményt alkotni. (Gyarló vagyok, nem mindig sikerül.)
A mély űr vándorait juttatja eszembe ez a kép - ahogy elsuhannak mellettem a téridő tájai...
Olykor így is érzem magam - ilyen végtelenül egyedül.
Amikor valakivel összekoccanunk - mint mikor véletlenül meglöksz valakit a buszon, csak épp ilyen sokkal ritkábban történik - és értetlenül, az ütközés sérüléseire csodálkozva meredve nézünk, és nem értjük miért...?
Hozzászoktunk, hogy egyedül vagyunk?
Hozzászoktunk, hogy nincs körülöttünk senki?
Hogy csak messziről látunk elsuhanó, hozzánk hasonló lényeket...?
Olyan rég, hogy már nem is tudunk mit kezdeni a helyzettel...?
Egyetlen apró - ám annál lényegesebb különbség azért megkülönböztet az üstökösöktől...
Ők a tehetetlenségük miatt száguldanak magányosan a végtelen űr kopár térségein át...
Mi legfeljebb elfelejtjük, hogy az irányítás a mi kezünkben van...
Van egy hasonlóság is.
Ha meg akarunk ismerni valamit/valakit, közel kell engednünk magunkhoz...
S ezzel a halálunkat - azt kockáztatjuk, hogy sosem leszünk képesek elszakadni tőle többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)