Szem-szög

Furcsa érzés fogott el a Samadhival folytatott beszélgetés kapcsán...

Egy fél világ, vagy 10 éves szakadás az időben - 10 évnyi tapasztalás -, és még ki tudja, mi minden választ el egymástól bennünket, és mégis a benne megfogalmazódó kérdések akár az enyémek...

Az alapproblémánk szinte ugyanaz. Ugyanazt tanuljuk mindketten.


Vajon van egyáltalán jelentősége a környezetünk valóságának...?

Vagy csak a belső világ számít...?

Nekem biztosan többet számít a belső, mint a külső világ...
Mások miért gondolkodnak, értékelnek másképp...?

Úgyértem - kezdetben, amíg felébred a saját személyiségünk, a gondolkodó Én - addig a "hozott", szocializációs korlátok közt mozgunk. De utána miért nem tart egyfelé mindenki...?

Hiszen emberként egyformák vagyunk, egyenrangúak...



Ma este farsangra megyek.

Gondolkodtam, mi legyen a jelmezem.

Egy véletlen folytán egy vers lesz a maszkom.

A szavak mögött - ott keress
Mert ott vagyok. - csak nevess!
Ha tetszik - meglehet,
Megismerned csak általuk lehet.

S ha csak a szavakat látod
Cserben hagy tudásod
Hiába a dölyf és a nagy arc,
Nem tudod meg sosem, hogy kit takart,
Hogy kivel hozott össz' a Sors,
Ki szülte e néhány sort.