2011. február 26., szombat

Megéllt vágyaink

Egy ideje igyekszem megélni az életem. Függetlenül attól, milyen helyzetet teremtenek megzabolázatlan gondolataim, megélni és pozitív vonatkozásaiban megtapasztalni a jelent, meglátni és megtapasztalni az adott helyzetben elérhető szépséget és pozitívumokat.

Ha valamire vágyom, ami nem az enyém, felidézem mennyire jó érzés a beteljesülés, a birtoklás érzése - legyen ez egy tál cseresznye, vagy egy tánc egy csinos nővel - és a gondolati vizualizáció és tudatosítás élményét a teremtés egy fajtájaként értelmezve, mind teljesebben feldolgozni az élményt.

Tegnap - ismét tréningen - rámutattak, hogy ha sokszor, tudatosan megélem a hiányt, és pozitív érzeteket társítok hozzá ("mennyivel jobb lesz, mert intenzívebb lesz a tényleges élmény", stb.) könnyen társulhat tudatalatt a célok közé.

Mondván, hogy ez - már a hiány - is milyen jó.

Valahol itt kezdődik a mazochizmus - mondták.

Mivel az én világomban nekem van igazam (ahogy mások véleményének automatikus elfogadása miatt Andi rótt meg legutóbb), ezért ezt egyben nem fogadom el, azonban tudatosítom, hogy fontos ellenőrzött hangsúlyt fekttetni, hogy a megélt pillanat a beteljesülésre irányuló végkicsengéssel könyveltessék el minden esetben.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)