2012. január 5., csütörtök

"30 felett..."

Manapság olyan humorosan írnak a kapcsolatokról.

Félreértés ne essék, pro és kontra - csak most épp ez akadt a kezembe.



Humoros - vagy annak is mondható -, de engem egy kicsit inkább elszomorít...

Mit mond nekem egy-egy ilyen írás...?


Hogy az embereknek ma fogalmuk sincs - nyilván a fiatalabb korosztályoknak (és jöhet is a kritika, hogy "mi a fiatalabb korosztály?!" - hát nem feltétlenül dátumokban gondolkodva...) - róla, mit is takar valójában egy kapcsolat. Hogy mi mindent is takarhat.

Vagy arról, hogy a szerelem művészete az "azért, vagy épp annak ellenére" gondolatiságában áll.

Olvassuk csak el a fenti szösszenetet, és vegyük észre, miről beszél valójában...

Arról - szerintem -, hogy nem tudunk, és nem is erőlködünk azon, hogy kommunikáljunk...?
Arról, hogy az őszinteség meg sem fordul a fejünkben...?
Arról, hogy képtelenek vagyunk tekintettel lenni a másikra...?
Arról, hogy többek közt e performansz írójának sincs túl sok köze a nőkhöz...?



Ez pedig - szerintem - aligha vicces...

Na nem azért, mert én olyan baromira értek a női lélek nyelvén...
De azt azért pontosan tudom, hogy nem kortól függő az elismerés vágya, vagy épp a figyelmességé.
Ahogy az is világosan kiderül számomra ebből az írásból - és sajnos ezt általánosítja a pasikra -, hogy az író ugyancsak képtelen az emberre koncentrálni a nő testében... (Ha nem így lenne, nem írna sem ráncokról, sem biológiai korról...)


Egy kapcsolat mindig erőfeszítéseket igényel tőlünk. Mindkettőnktől.
Mert magunkkal megtanulunk együtt élni - évtizedek kemény munkájával -, de egymásra ennek a töredékét sem szánjuk...
Mert a másik nem mi vagyunk - egyszerűen más, ezért biztos, hogy nem is működik teljesen ugyanúgy.

Ettől függetlenül oka van, hogy megpróbáljuk vele.

Ez pedig feltételezi (követel-né), hogy megtiszteljük őt ezért.

Bizalommal, őszinteséggel, figyelemmel és őszinte akarattal, erőfeszítéssel.

A kapcsolat az a fura valami, amelytől ha kapni akarunk (ezért kezdünk bele), előbb önzetlenné kell válnunk, azaz le kell mondanunk...


"Szeretni elvárások nélkül - ez az igazi szeretet."


Szerintem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)