"Minden és Mindenki EGY."
Sokfelől hallottam már, úgy tűnik az egyszerűség jegyében szó szerint is értendő.
Müllert idézve valamennyiünknek van egy ÉNje, amely a reinkarnálódó, megtapasztaló, fejlődő valódi önmagunk. Ezen kívül van egy az ÉNünk által létrehozott egónk, amely tulajdonképpen egyetlen életünk erejéig szóló jelmez. Valamely sorsfeladat teljesítésére, megélésére jön létre. Jelenlegi egóm neve "M.I." - ezt a sorsot élem most - ezt tanulom.
A korábbi megélt sorsaim vezettek ide. És mint tapasztalások, meg is határozzák mind a jelenlegi "hogyanomat", sőt még a jelenlegi "mit" is... Azt, hogy miért választottam épp ezt a sorsfeladatot.
A kérdés tehát már nem az, hogy miért élek, hanem hogy "miért itt, miért így, miért ezt élem?"
A "ki vagyok én?" kérdése most már inkább így hangzik: "ki vagyok ÉN?"
Ki játssza most M.I. szerepét?
És mit akar megélni most?
Mennyiben függenek össze a korábbi sorsaink-életeink a jelenlegivel? Bűn és bűnhődés? Vagy egymást követő végletek - korábban gazdagság, akkor most szegénység? Korábban önhittség, gőg - most az önbizalomért, az önbecsülésért való küzdelem?
Ha elfogadom, hogy Mindenki EGY - az ÉNünk -, akkor értelmes, hogy Te meg Én is EGYek vagyunk. Tehát Müller is ÉN vagyok, M.I. is ÉN vagyok - ugyanaz a színész két szerepben.
Vajon szabadon választhatunk szerepeket?
A tény, hogy az is én vagyok aki üt, és az is, akin csattan, és akinek fáj, felment-e...? Vagy ezt is magamnak kell megszabnom (Szabad Akarat), s ha akarom, magamat elítélnem...?
Az M.I-egóm azt mondja, ütni nem jó. A Müller-egóm szerint az a seb is nekünk fáj, amit adunk.
Gyűlölet.
Értelmezhetetlenné válik - magamat gyűlölni; ilyenre utoljára 4-5 éves koromban volt példa...
Következik, hogy sosem az embert gyűlölhetem, csak azt, amit képvisel.
Viszont felvetődik, hogy jogosan gyűlölök-e bármit, van-e értelme gyűlölnöm bármit, ha az valójában csak egy tapasztalat, melyre a teljes egész kialakításához szükség van...?
Azért gyűlölöm, mert megismertem, megtapasztaltam, vagy azért, mert még nem tapasztaltam meg belülről...? ("Zsidó voltam, náci még nem.")
Tehát...?
Mit akarok megélni ebben a szerepben...?
Ez a kérdés...
Talán a felemelkedést?
Az "élet" felépítését, a szerep kidolgozását-kibontását, míg a darab végére egy kiforrott, teljes jellemrajz látható, benne a fejlődés stációival...?
Ez hangzik szimpatikusan.
A kérdés, hogy ehhez merre vezet az út? Egyetlen szerep során is megélhető több kisebb feladat.
Embernek maradni a siker és pénz világában is?
Embernek maradni a hatalom kísértésében?
Embernek maradni a hiúság, az egónövelő önhittség csábítása ellenében is?
Embernek maradni az egó uralkodásvágya ellenében is?
Rengeteg megemészteni valót adnak a "többiek".
Ezernyi sorssá váló feladat, ezernyi megtapasztalás - végtelen számú variáció...
Egyszerűen csak Emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)