Fly
Furcsa érzés.
Egy vágy ébred bennem, ahogy hallgatom Őt. :)
Legyőzendő...?
Inkább megélendő...?
Tulajdonképpen mi kell hozzá, hogy átéljem...?
Semmi. Hit önmagamban. Semmi több.
Nehéz...?
"...valamit sokáig akarni..."
Müller szerint a megértés alapja a közös valóság, vagy a közös tapasztalatok.
Eszerint azért esik jól, ha valakivel "jót beszélgetünk", mert a megértésből érezzük, hogy korábban találkoztunk már... Hogy ő is olyan, mint mi - átélte már, amit mi...
Vagyis - hogy nem vagyunk egyedül...
Bár ez is csak az egó félelme lehet, hiszen a valódi önvalónk nem lehet egyedül. Mert "mindennel Egy."
Tehát félni a magánytól hiba. Azt jelenti, engedjük uralkodni magunk felett (az érzéseink felett) az egónkat...
Furcsa.
Ahogy elgondolom, hogyan is érzem jól magam, egy sas jut eszembe, vagy egy ölyv...
Ahogy csak kering, szinte mozdulatlanul... Csak néha hallani a hangját... De az messzire hallatszik.
A szeme szinte mindent lát...
Kicsit ilyen...
Eltávolodva a világtól - magasan, fölülről szemlélve...
Szinte lebegve...
Csak ritkán találkozom olyannal, aki hasonló... Aki illik ebbe a világba... Aki nem hangos, nem szögletes...
Akiben harmónia van...
Akiben valami közösség lakik... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)