A Másik Én, avagy "csak EGY Veled"

Another Earth Soundtrack




Egy másik élet...

Jobb...?

Szebb...?



Csak...


Más...



Képzeljük el, hogy ott állunk önmagunkkal szemben...

Mit mondanánk magunknak...?

Milyen volna kívülről látni önmagunkat...?


Megismerés...?

Megértés...?

Önelfogadás...?


Tanulhatnék magamtól...?

Ha akkor tanulhatnék magamtól, feltételezhetem, hogy most is tanulhatok...

Csak figyelnem kell...?



Mindenki követ el hibákat.


Mindig követünk el hibákat...


Csak épp más hibákat követünk el...




Nézz fel az égre - és lásd a tükröt...!





Nekem szegezte Valaki a kérdést, "ki vagyok"...


A Mindenség Egyik álma...
Egy lényről, amelyben megélheti a végtelent, és megélheti a végleteket...
Érzelmekben - szerelemben-szomorúságban, határtalan örömben-végtelen magányban...

Egy lényről, amelyben megélheti a kíváncsiság és a megelégedés végleteit, a soha és az örökké végleteit...
(Hiszen "örökké" nem létezik az örökkévalónak, ugye...?)

Egy lényről, amelyben megélheti Önmagát - másképp.

Kívülről...

Ismeretlenként...

Tudatlanként...



Ez vagyok én.

A tanulni vágyó Mindent-tudás...

A szeretni vágyó Szeretet.

A magányt ízlelgető Mindenki-EGYsége...

A lény, aki valaha nem akart ember lenni, és aki ma büszkén néz kifelé önmagából...
Aki valaha gyűlölt, s most szeret...
Aki valaha utált, s most csodál...

Én vagyok.
Nézz tükörbe! Nézz a tekinteted mélyére... Ott...

Ott láthatsz meg Minket...


...





Hülyén hangozhat, ha azt mondom, mikor Rád nézek - "szeretlek"...

Pedig igaz...

Kedvelem azt, ami vagy. "Olyan" vagy... "Én vagy"...

Szeretem ahogyan szeretsz...

Szeretem a mosolyod, az első reggeli tekinteted... :)

Szeretem az örömöd, ahogy élvezed az életet...

Szeretem a fájdalmad előcsalta könnyeid...

Szeretem a hajad rezdülését... :)

Szeretem, ahogy dobban a szíved...

Szeretem a gondolataid zenéjét...

És szeretem a csönded puhaságát...


Hagyományosan azt kellene mondanom, önző, egoista vagyok.

De nem... :)



Csak EGY Veled.