Home
Dina.
Újra és újra eszembe jut.
Egy barátom volt. Egy Ember, akit - amilyennek megismertem, képes lettem volna szeretni is. Nem vigyázott a barátságunkra. A nemtörődömségével sokszor megbántott. Míg végül azt mondtam, elég. Inkább megpróbálom elfelejteni, mint hogy örökké sajogjon az ismeretségünk nyoma.
Ez volt tavaly valamikor tél felé talán.
Megfogadtam, hogy nem hívom, nem keresem.
Hiányzik.
Egyszer majdnem elgyengültem, és írtam neki.
Ahogy egyre távolodik az utolsó perc, és egyre halványul az emlék... Egyre csak kísért a vágy - újra látni a szemét, a csillogást a tekintetében... Újra látni, ahogy eszik... :) Szerettem Vele enni... :D
Gyengeség, vagy józan belátás vajon...?
Hiszen értelmetlen "haragudnunk" bárkire is azért, mert olyan, amilyen...
Hiszen mindez azt mutatja, hogy nem tudtam elfogadni Őt olyannak, amilyen volt.
Vagyis nem Őt szerettem, csak egyes részeit. De nem azt, aki valójában volt.
Ez viszont arra utal, hogy vagy felesleges újra próbálni, mert nem Őt szerettem, vagy arra, hogy jó lecke lehet az elfogadásra...
Akárhogy is, azt ki tudom mondni, hogy hiányzik.
Akarom, hogy része legyen az életemnek - valamilyen formában...
Ez viszont meghátrálás...?
Talán azért kellett ez a majdnem egy éves szünet, hogy kellően távolról tudjam én is kezelni a kapcsolatunkat?
Hogy "be tudjam érni" a kevesebbel is?
Talán.
Hiszen az én döntésem és senki másé, hogy mit teszek az életem részévé, és mit nem.
Ha akarom, akkor befogadhatom újra - persze, ha hagyja -, akkor is, ha kockáztatom, hogy néha jobban fog hiányozni...
Végülis most is hiányzik...
Csak kopottabb emlékekkel nem annyira eleven a fájdalom...
Tehát...?
Akarom a mosolyát, a tekintetét, a nevetését annyira, hogy elviseljem a hiányát élesebben...?
Jusztinnal is így voltam.
Barátom volt. Én annak tartottam.
Aztán egyszer csak kilépett az életemből. Nem fogadta, ha kerestem, nem jött ha hívtam. A barátok nem tesznek ilyet.
Fájt. Ő is hiányzik.
Furcsa.
Hiszen egy teljes egész vagyok - működöm, élek, haladok az utamon. Miért érzem úgy, hogy "hiányoznak"...?
Mint egy-egy alkatrész belőlem... :)
Dehát nem szükséges alkatrészek - úgy tűnik, hiszen van élet nélkülük is...
Akkor miért hiányoznak...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)