Nincs jel-entősége.
Megértés...?
Élet...?
Hiszen ez csak egy szerep...
Szeretem ezt a szerepem - ezt mondtam nemrég. S most mégis tűzre dobnám a jelmezt.
Mert mi értelme van játszani...?!
Üzeneteket hoztam erre a világra, a minap átadtam az egyiket - azt hiszem...
Postás vagyok - semmi több.
Érdektelen a szerep - ezt mondják az okosok. S mégis a másik oldalon mindenki játssza tovább a magáét...
És mégis számon kérik rajtam, hogy miért úgy játszom, ahogy...
Én mondtam, hogy veszélyes átlépni egy határon. Fájdalommal jár. Csalódással - szükségszerűen, hiszen elvárásokkal léped át azt a vonalat...
Le kellett volna vetkőzni - nem csak a jelmez jelmezeit, de az elvárásokat is...
Nem hallgat meg - nem hall meg sem ő, sem más...
S közben működik a teremtés...
Évekkel ezelőtti kívánságaim válnak valóra, anyagiasulnak - és most, hogy megélhetem őket, látom mennyire üres, és semmire való mind...
De ha feltételezem, hogy a jövőben a jelenlegi vágyaimmal ugyanígy járok majd, akkor már most szélnek eresztem ezeket a vágyakat, és itt állok ismét, motiváció nélkül arra vonatkozóan, hogy tovább játszam ezt a szerepet...
Na de tényleg...
Játszak egy szerepet, tanulás címszóval...
"Nem kell mindent érteni..."
Csak játszom a szerepem.
A Postás szerepét..
A Teremtőét...
A Harcosét...
A Túlélőét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)