2012. január 6., péntek

"Ki álmodja életünk álmát...?", avagy a valódi önismeret

"...Színházról beszélek, de valamennyiünk életéről van szó.

Müller Péter  az a  jellem és  sors -  jelmez és  maszk-, amelyet
születésemkor magamra vettem.

Hétköznapi életem  során -  mint minden  ember - ebbe teljesen és
tökéletesen belefeledkezem.  Nem is  sejtem, hogy  ez nem egészen
"én" vagyok,  hogy van  bennem valaki,  aki ezt  a Müller  Pétert
játssza.
Arról  pedig, hogy  voltak már  "más szerepeim"  is, még
ennyit sem  tudok. Jó  is, mert  ha átütne most a régi varázslat,
egy másik  előadás és  szerep lelkisége,  az olyan lenne, mint az
őrület. Gond  is, áldás  is,  hogy  előző  életszerepeinkről  nem
tudunk.

Tragikus  élmény,   amikor  ez  a  százszázalékos  belefeledkezés
valamilyen oknál  fogva megszakad.  Ez nemcsak  ráébredés,  de  a
teljes elveszettség  érzését is  kelti,  riadalmat,  hogy  minden
örökké elvész.

Az énföladás - az egóba vetett hit megrendülése - halálélmény.

A szó  szoros értelmében  is: ha  életem során  nem  ébredek  rá,
halálom idején  bizonyosan  rádöbbenek  majd,  mert  akkor  ez  a
lélektani  folyamat,   a  maszknak   ez  a  fájdalmas  letépődése
önmagáról, természetszerűleg megtörténik.

A  halál   leszakítja  az  emberről  azt,  aki  nem  igazán  ő  -
szétrombolja  a  varázslatot,  s  néha  hirtelen,  néha  keserves
lassúsággal megszünteti a szereppel való azonosulást.

A meditáció  lényegében egy  előrehozott halálélmény.  A meditáló
már itt  megtudja,  amit  a  legtöbben  csak  a  halálban  fognak
megtudni: azt,  hogy énünk  csak egy szerepünk, s testünk a földi
ruhánk rajta,  amelyet a  játék után,  ha  végigéltük  sorsunkat,
levetünk.

Ez az élmény negatív oldala.

A pozitív  viszont az, hogy ráébredünk a nagy titokra: ki az, aki
bennünk játszik.

Ez a valódi önismeret.

Minden más csak pszichologizálás.

Szerepelemzés. Lelkizés,  amely az  élet álmát  önmagából  akarja
megfejteni.


Nem lehet.

Álmot az álomban az álmodónak nem lehet megfejteni.

Csak ha felébred.

Felébredünk arra,  hogy életünk  játék, s  rádöbbenünk,  hogy  ki
játszik minket.

Ki álmodja életünk álmát?

Kik vagyunk valójában?

Ki az a "bennünk lakó Élő", aki játszik minket?..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)