"...A látható és láthatatlan, vagyis az energia s az anyag
megfelelésben van: testileg az érik a magzatban, ami a benne
helyet foglaló lélekben is van - a baba teste olyanná formálódik,
mint a benne megtestesülő Lélek. Ha megfelelés nincs, akkor élet
sincs, mert hiányzik a közös rezonancia.
A molekulák világát - éppúgy, mint mindent a Földön - a
láthatatlan világ irányítja.
Szellem (információ) - energia - anyag: ez a sorrend.
És nem fordítva.
A végső nagy pillanat, az arc fölvétele.
Erre mondják szanszkritul, hogy ahamkara.
Azt jelenti: "éncsináló".
Az ember minden életére csinál magának egy ént.
Egy megismételhetetlen szerepet.
Egy egót.
Előtte - mielőtt a maszkot fölveszi - még csak a színész él,
vagyis a varázsló lelke. De amikor a maszkot magára ölti, magára
varázsolja, beleálmodja, sőt beleigézi magát, akkor megszületik
az én, a szerep, az a sajátos arc, aki a világ színpadán
megjelenik, és leéli majd az életét.
Így születtem én is: Müller Péter.
Így vettem magamra azt, amit "hoztam", s ami már világrajövetelem
pillanatában a kisbabában, akinek a Péter nevet adták, benne
volt.
Amit a tükörben látok, s látnak mások is, az a maszkom.
Beleigéztem magam ebbe a szerepbe...
Anyám, amikor először a mellére vett, már ezt látta rajtam... az
újszülött arcán az összetéveszthetetlen jellemet.
Ezt élem, ez a sorsom, ebben a "maszkban", jellemben öregszem -
mert ahogy Hérakleitosztól tudjuk: "A sors a jellem."
S hogy meddig tart ez az igézet?
Nehéz megmondani.
Attól függ, hogy földi szerepem eljátszása - tehát halálom - után
milyen hamar tudom majd ezt a mély átélést, sőt átlényegülést
megszüntetni. Lehet, hogy nagyon lassan. Átlépem a halál
küszöbét, de még odaát is rajtam marad az erőkből szőtt ruhám,
amelyet Pál apostol "lelki testnek" nevez. A színészben is -
hiába lép ki a kulisszák mögé - folytatódik még a dráma, lassan
csengenek le az érzések és gondolatok, és sokáig az marad még,
akit játszott a színpadon.
A túlvilág titokzatos, s ugyanakkor a földihez hasonló világ.
Jelenleg ezekkel az erőkkel, "leplekkel" és ezzel a
személyiséggel élek, s azt hiszem, hogy ez valóban "én" vagyok.
Müller Péter. A "hitnek" itt olyan mély és valódi fokozatáról van
szó, amelyet ember ritkán tud még elképzelni is.
A hinduk úgy hívják: adjhasza.
Azonosulás.
Ezt a mély hitet idézi föl magában a japán színész, aki a maszkba
belebűvöli magát..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)