"Férfilélek vol.2" - avagy a mundér, meg a becsület

Mosolygok. :)

Feleannyira sem volt átgondolt lépés, hogy "érdekes kísérletnek" aposztrofáljam, ám legalább annyira érdekes eredményekre vezetett, hogy direktben kértem véleményeket ismerősöktől-barátoktól egy szösszenetre.

Pár nappal ezelőtt volt egy szabad órám. Oktatásra készültem, de előtte hamarabb végeztem, és elkapott a vágy, hogy megigyak egy sört. Szeretek sétálni a városban. Egy sör nem sör, így kettő lett belőle - és közben elindult bennem egy gondolat. Néhol úgy tűnt, akár még humoros is lehet - szinte dialógus volt önmagammal(?), ezért kerestem egy csendes padot, leültem, hogy papírra vessem. (Sokszor bánom, hogy a blogomra útközben még nem tudok bejegyzést írni.)

"Elengedtem a tollat", és hagytam, hogy csak úgy szaladjanak a gondolatok, mindegyik, amerre akar - csak próbáltam követni őket a tollal.

Így született a "Férfilélek" c. bejegyzés.

Gondoltam - ha már mintha "ihlet" szülte volna bennem (nem vagyok író ;) , csak találgattam), megkérdezek másokat, hogy más lett-e, jobb lett-e, mint máskor, mikor "tudatosan" írok.

Na erre a felháborodottól a megbotránkozottig mindenféle válaszreakciókat kaptam...


Egyet világosan igazolt az eredmény.

Fogalmunk sincs róla, mi is lakik valójában a másikban. (Ha mások nem tudják, mi lakik bennem - olyanok, akiket a barátaim közé sorolok), feltételeznem kell, hogy én sem ismerem őket valójában.)


Ez lehetne elszomorító is - de én inkább jelzésként értékelem, hogy vegyük észre, azokban is felfedezésre váró meglepetések rejtőznek, akikre eddig úgy gondoltunk, "őt már jól ismerem."



Sajnos a reakciók néhol oly hevesek voltak, ami már aggodalomra ad okot számomra, hogy ez az írás (bármilyen súlytalannak is szántam) hozzájárulhat a rólam alkotott kép alakulásához - ez pedig nem valami szimpatikus gondolat számomra, úgyhogy most nem a "férfilélekről" írok, csak arról, hogyan...


---
...


- Na de...?!

Álljunk csak meg egy pillanatra...!

Mi a fenének magyarázkodom én...?!

És kinek...?!


---


Na most az első rész, vagy az utóbbi volt az egóm...?! :D




Nem magyarázkodom. :)

Akit érdekel, majd elolvassa maga, megosztani nem fogom.


Én a magam részéről Betti (3.hozzászólás) véleményét osztom.
És aki ismer, az tudja ezt.

Hogy ő sem - ez hát elgondolkodtató...