Egy pár nappal ezelőtt egyik kedvencemtől azt a leckét kaptam, hogy "nem kell mindent érteni". Eléggé kiakasztott - próbáltam megérteni, hogy mire gondolt ezzel, hogy mit is akar ez jelenteni.
Ma, ahogy egy kedvenc barátném meghívásának eleget téve színházba mentem, azt hiszem felfogtam az üzenetet.
Nem mondhatom, hogy meg bírtam ragadni teljességében a mondanivalót. De rájöttem, hogy nincs olyan, hogy racionális, objektív mondanivaló. A megértés csak szubjektív lehet, és eképp a "mértéke"-mélysége is mindig szubjektív. Mindenki mindenből mást ért meg.
Innentől kezdve nem érdemes aggódnom sem, rágódnom sem, hogy jól fejezem-e ki magam, vagy hogy megértik-e, amit mondani akarok.
Egyetlen dolgunk van csupán - önmagunkhoz mérten igényesen, pontosan fejezni ki, ami bennünk van, és megtenni mindent, hogy aki szeretné, megpróbálkozhasson azzal, hogy magáévá tegye belőle mindazt, amelyet akkor, abban a pillanatban meg kell kapnia.
Hihetetlen volt. Míg egy általam megszokott színdarabban statikus díszletek közt zajlik a cselekmény, vagy épp minimalista környezetben jelennek meg a szereplők, és a történet a lélek színfalai közt játszódik - itt a tér valamennyi dimenziója élt.
Élt - mondom, de nem nyelvbotlás ez! A szó szoros értelmében a szemem előtt vajúdott a Természet, míg gyermekeit világra hozta - a hernyótól a bálnáig, a kavicstól a vízen át a fáig, az elefánt szerű izétől a békáig minden nem csak megjelent, de a szemem előtt született. A tér - a "talaj", az "égbolt" és ameddig a szem ellátott - nyúlt és hullámzott és változott, és külön érdekes jelentéstartalmat kapott*, hogy mindez az embereknek, a színészeknek volt köszönhető.
Minden változás mögött felsejlett az emberi test egy-egy részlete, ki nem mondott üzenetet közvetítve ezzel - "Minden és Mindenki Egy", "az Ember a lét oka és minden mozgatója"...
Hihetetlen kreativitással váltak "személytelenné" a színészek. Szó szerint "átváltoztak", nem voltak sem konkrét személyek, sem emberek többé - izék voltak, hol ilyen, hol olyan izék, amelyekbe minden néző maga álmodott azonosulást...
Érdekes volt az is, hogy valójában táncosok ők, most mégis inkább színészként jelentek meg -, és minden tiszteletem az alkotók kreativitásáért, amellyel képesek voltak életszerűen megjeleníteni a homoksivatagtól a kavicstengeren át az óceánt, és a havat, a jeget, de még egy fa lombkoronáját is*!!
"Modern művészet" - ettől a kifejezéstől mindig viszketni kezdtem eddig, mert valami nyakatekert, absztrakt, érthetetlen maszlagot jelentett*, most azonban a technika és a színész olyan együttlétezésének voltam tanúja, amelyre nem ágálnak az érzékeim ráhúzni a művészet fogalmát - a "modern művészet" fogalmát...
A választott szövegek...
Ez is jelzi, mennyire a képi megjelenítés volt meghatározó...! Hiszen nyilván a szöveg volt előbb, és az ihlette a mozdulatokat, s nem fordítva! Mégis azt mondom, hogy a szövegrészletek - Miguel Torres, Petrice van Eersel, Terebessy Tóbiás gondolatai korántsem egyszerűek*. Még olvasva, látva sem könnyű megemésztenem őket, nem hogy a darabban hallva, ahol már a puszta felfogásuk is erőfeszítést igényelt, olyannyira lekötötte a figyelmem a látvány.
Utólag visszaolvasva azonban olyan aktuális intelmeket vélek kiolvasni a sorok közül, melyek megint csak a darab és a mondanivaló modernségélményét erősítik - bizony nekem, bizony neked, nekünk szólnak az intelmei!
"...És akkor egyszer csak megjelentünk mi, emberek. Mert mi vagyunk az ötödik álom. Rajtunk a sor: az ötödik beteljesülés van eljövendőben...
Ha szeretnénk megtalálni a beteljesülésünket, és ha esetleg folytatni akarjuk a játékot, akkor hallgatnunk kell az előző álmokra: értsük meg és szeressük a fényt, a kristályt, a fákat és a bálnát! És nem szabad elfelejtenünk, hogy a Fény teljessége rejtezik a leghalványabb színben. Kristály szunnyad minden útszéli kavicsban Majomkenyérfa álmodik a legkisebb fűszálban. És bálna lakozik minden földigilisztában. Az ember pedig nem a legszebb állat, hanem az állat legszebb álma! És ez az álom még befejezetlen..."
* Nem tudom, és nem is fogom minden alkalommal leírni, hogy "számomra"
Fotók: Mészáros Csaba
A darab
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)