 |
| "Te azért sírsz, mert nincs iPhone-od. Ő azért, mert egész életében dolgozott és nincs mit megennie." |
A szomorú az, hogy ezzel egyre többen fognak szembesülni.
Hadd osszam meg ezzel kapcsolatban az alábbi "mesét":
"Istennel beszélget egy ember:
Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és
halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz
volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!
Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak
'képesség' kérdése. ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
'Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön.' ..."
Van egy jó része a társadalomnak, akiknek a léte csupán attól függ, "megosztjuk-e a kanalunkat". Nem az ingyenélők, nem a munkakerülők, nem a bűnözők.
Azok, akik elhitték a "propagandát", ami eddig életprogram volt. Akik úgy éltek és dolgoztak, hogy számítottak az "államra", illetve arra, hogy a vezetőink képesek lesznek megszervezni, hogy a következő generációk által megtermelt eredményből élhetően részesüljenek öregkorukban.
Értünk is dolgoztak.
És persze a "tartalékolásra" már Mózes is felhívja a figyelmet ("...a termény ötödét tegyétek félre..."), és persze, hogy ezt éppen ők is vehették volna komolyabban - vagyis nem kellett volna az államra bízniuk...
De nem változtat a tényen, hogy egy ledolgozott élet jutalma most a kilátástalanság... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)