Képek - képtelen képzetek

A régi blogomba visszajárok olvasni. Nem titok, az lb-n van. (amatőrök számára ;) :P lovebox)

Egy nő - egy igazi - írta magáról:

" Tudom én,   hogy nem vagyok egy világszép kiskirálylány, de azért nahátna! Föltettem a legjobb képeimet (élőben sokkal érdekes arcúbb vagyok, magyarán...) ..."

Nem emlékeztem rá - ezek után naná, hogy "megnézem magamnak" - és elgondolkodtam.

Elsőre az jutott eszembe a képei alapján, hogy "Hülye! Nem is vagy "érdekesarcú"!"
Aztán néztem a többi képet, és láttam kevésbé sikerültet is.

Még mindig azt mondom, hogy nincs vele baj - tény, hogy a fiatalabb kiadások közelebb álltak a legjobb formájához, mint a későbbiek.

Ne de kérem?!

Hát lehet-e ezért reklamálnunk bárhol...? Kell-e...?!

A test változik. Használódik. Benne az embert szeretjük - ha szeretünk, vagy a testet élvezzük. Előbbit kortól függetlenül.
Utóbbit pedig azzal a tudatossággal, hogy ha a hiúságunkat akarjuk kielégíteni, MOST tegyük, mert kopik!
Nem a hiúságunk...

Lonc szép volt lánynak,és fiatal nőnek gyönyörű. Most, középkorú - nem hangzik jól, inkább valahol a fiatalság és  a "középkor" között járva még mindig azt mondom, "szép nő".

Ez annyira szubjetív!

Minden nő tud szép is lenni, meg kevésbé csinos is.

Valójában - szerintem - mindig a szemlélődő szemén múlik, hogy épp milyennek lát...



"Légy rendben önmagaddal, és aki lát, látni fogja ezt, s látni fogja a legszebb arcodat."


Szerintem.