Megint megtorpant a nagy elhatározásom. Azon tépelődöm, érdemes-e emiatt vacakul éreznem magam, vagy ideje volna végre elfogadnom, hogy ilyen vagyok, megtanulni élni ezzel és elkapni a megfelelő ritmust...? :)
Elfogadni azt is, hogy ha mostohák is körülöttem a számomra fontosak, attól még számomra fontosak...?
Végülis hülyeségnek tartom, ha elfogadom azt, hogy egyedül jobb - vagy hogy nincs más lehetőség... :P
Ágnes Vanilla bömböl a fülembe reggel óta - és itthon ülök a gép előtt - időről időre megpróbálom visszaimádkozni a fb-ot a gépemre (egyelőre sikertelenül).
És felléptem az boxos blogomba is - olvasni a régi kedvenceket. :)
És azóta vigyorgok. Mert még mindig kedvelem őket. :) Legyenek bár azóta jobban megismertek akár... :P
Elfogadni azt is, hogy ha mostohák is körülöttem a számomra fontosak, attól még számomra fontosak...?
Végülis hülyeségnek tartom, ha elfogadom azt, hogy egyedül jobb - vagy hogy nincs más lehetőség... :P
Ágnes Vanilla bömböl a fülembe reggel óta - és itthon ülök a gép előtt - időről időre megpróbálom visszaimádkozni a fb-ot a gépemre (egyelőre sikertelenül).
És felléptem az boxos blogomba is - olvasni a régi kedvenceket. :)
És azóta vigyorgok. Mert még mindig kedvelem őket. :) Legyenek bár azóta jobban megismertek akár... :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)