Mementó

This is not a love song

Ma, ahogy sétáltam az éjszakai fények között, arra gondoltam, hogy lám, már le is éltem 30 évet e város falai között...
És hogy a következő 30-at is itt szeretném - itt szeretném?
Szeretek itt.
Szeretem a szépségeit - az épületeket, a nőket.
Persze bejárom az országot, sőt - a világban számos olyan hely van, amit megnézek a saját szememmel, de...
Budapest mindig a legbelső zuga marad a szívemnek.

Valahogy így vagyok a Nőkkel is. :)

Elmúlhat felettünk az idő, de ha egyszer belopta magát a szívembe valaki... Akkor mindig is ott marad...

 

Megkaptam, hogy szentimentális vagyok...
- Ja, kösz... Nem is tudtam... :P

Hangulat ember vagyok.
Hogy is lehetnék más, mint szentimentális, romantikus, idealista és naiv...?! :)

Ám még ezzel együtt is sokkal tudatosabb volnék...? Kevésbé csapom be saját magam...?
Miért van, hogy a szavai ellentmondanak maguknak...?
Hiszen mindig úgy gondoltam Rá, mint előttem járóra...



Néha úgy tűnik, mintha visszahúzódtam volna a világból...
Mintha csak alkalmanként tennék látogatást a "közös valóságban"...

Ez egy más világ.
Csak az enyém.
Sötét, csendes, vagy ragyogó és harsog benne az Élet Zenéje...

Miért...?
Miért is...?
A közöst engedtük elridegülni, személytelenné, kietlenné válni. Nincs benne már az a harmónia, az az összhangzat, az a puhaság, az a melegség, ami számomra az életet Életté teszi. Elkopott.

Ám idebenn...
Az általam teremtett valóságban...
Ha kíváncsi vagy, megmutatom.

Hogy képes leszel-e látni, érezni - erre nincs garancia.
Csak azt ígérhetem az érdeklődőknek, hogy megmutatom

A megértés a Te feladatod.

Hogy valóban figyelj, ne vezessenek félre a berögződéseid, az előítéleteid, vagy épp az érzelmeid-indulataid...
Hogy ne megint egy képet láss, aki nem én vagyok - hanem végre /ismét?/ engem...