Tenni, vagy nem tenni - emlékezés, kontra feledés

Belém nyilallt,  meg nem mondhatom miként az az érzés, mikor Vele voltam...

Tudom, hülye vagyok... :) Nem kellett volna újra olvasnom az sms-einket... :D:D

De nem tehetek róla...! Egyszerűen - én nem szoktam csak úgy azt mondani bárkinek, hogy "szeretlek"...

Vagy hét évbe került, mire ismét kimondtam...

Ez nálam nem múlik el csak úgy...!

Lehet, hogy elfedem, letagadom még magam előtt is, hiszen ki az a marha, aki szenvedni akar...?!


De...

Olykor egy-egy pontra véletlenül rátapintva felizzik ott benn - és szembesülök a ténnyel, hogy...


:D :D :D :D


Szeretem.... :)


Ostoba dolog...

De valahogy örülök neki...


Persze inkább sírnom kellene, hogy ez kevés volt Neki... :)


De...

Ki érti ezt...?

Van miért küzdeni...? ;)


Talán...

Hiszen, ha magamért minek...


Mért ne alakíthatnám úgy, hogy "csakazértis"...?!



Tiszta hülyeség, de az egyik felem érezni akarja ezt... Percről percre... Mindig...


Ahogy Vele akar lenni...


"Láttam a könnyeid, éreztem s szerelmed - hogyan feledhetnélek hát...?!"




Ostoba dolog...?


Vagy csak egy próba az élettől? :P :D


Vagy egy próba volt úgy két évvel ezelőtt...?

Ma pedig csak lefutott lehetőség...? Egy a sok közül, amivel nem éltem...?


 És ugyan ki mondja meg, hogy nem alakíthatom úgy az életemet, ahogy szeretném...?!

Ki meri ezt állítani?! :D:D:D:D






"Drog, pokolra való..."


Emlékezni jó, bár néha fáj,
S a Feledés békés, némaság,
A csendes őrület, vagy a forrongó magány?
Mit válasszon, kit sorsa bánt...?