Ez a bejegyzés azoknak állít emléket, akik megfordultak az életemben, majd úgy döntöttek, mennek tovább. Emberek - nők, akikért hálás vagyok a Sorsomnak. Nők, akiknek hálás vagyok azokért az érzelmekért, amelyeket bennem ébresztettek - így, vagy úgy... :)
 |
| Imádtam nézni, ahogy eszik... |
 |
| Szerettem a temperamentumát... |
 |
| Szerettem a hitét... Bennünk. |
 |
| Szerettem elveszni a gyönyörű szemeiben... |
 |
| Szerettem a hangját és azt a kozmikusságot, amit mellette éreztem... |
Ti vagytok a csodáim, a csillagaim...
Elgondolkodtató, hogy nem tudtalak megbecsülni eléggé, hogy megtartsalak...
Vajon miért...?
És vajon tanultam a tapasztalatokból...?
Legközelebb jobban tudom majd...? Jobban tudok figyelni...? Több áldozatot meghozni...? Jobban értékelni...?
Szeretném.
Meglátjuk.
Igyekszem.
Ígérem valakinek, akiről még nem is tudom ki ő, és hol lehet...
Fura.
De legalább is magamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)