Valaha a férfitekintet legnagyobb erénye a tisztánlátás volt. A tisztánlátás azt jelentette, hogy a férfi a szemével nemcsak nézett, hanem látott is. Nem vetített semmit, mert vetíteni másra csakis olyasmit szoktunk, amit magunkban elfojtunk, vagy nem óhajtunk észrevenni, és az igazi férfi önmagával tisztában van - nincs mit vetíteni. Ez a tisztánlátás lélektani értelme. (Tudom, mit gondolsz! Hogy ilyen ma nincs. Persze, hogy nincs. Én az igaziról beszélek.)
Az ilyen emberi tekintetben van valami sugárzó napszerűség. Ha valakire ránéz, az úgy érzi, rásüt a nap. Hogy alaposan "rá van nézve." Arca vakító fénybe kerül, és a világosság behatol nemcsak a lelkébe, de még a csontjaiba is.
Walt Disney Bambi című filmjében van egy gyönyörű jelenet. Azért láttam már százszor is, mert Veronika, a kisunokám (lány!) mindig ezt követeli.
Feltűnik az erdőben egy agancsos Szarvas. Pompás, mint egy mitikus király. Nagy, domború mellkasa van. Tartása egyenes, agancsa szinte a csillagokat éri. Az őzikék mind elnémulnak. (...)
A királyi Szarvas tekintetét tanítani kellene az iskolában. Igazi, ma már sehol sem látható apatekintete van.
A mi tekintetünk gyáva. Ideges vagy agresszív. Gyakran sunyi és erőtlen. Ritkán őszinte. Néha gyilkos és könyörtelen.
(...)
De ennek a hímnek a szeméből mintha az Isten nézne ki. Egyszerre szigorú és gyengéd. Erélyes és szerető. Bölcs és megértő. És nagyon-nagyon erős. Nemcsak néz, hanem lát is. Felelősséget vállal önmagáért és a világért. Azon kívül méltóság sugárzik belőle. Valódi tekintély.
(...) De ilyen már nincs. Csak a mesében."
Eszembe jut erről egy becenév... Az első, amit egy számomra fontos embertől kaptam. "Csillagszemű"
Nem akarom elfogadni, hogy ma már képtelenek volnánk ilyenekké válni...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)