Utolsó...?

"Élj úgy minden nap, mintha az volna az utolsó napod...!"

Mit tennék, ha ez volna az utolsó napom - és tudnám is ezt...?

When I'm Gone



Felhívnám Mónit, Bettit, Moncsit, Ateszt, Anyámat, és megköszönném, hogy voltak nekem... :)



Éljek úgy minden nap, mintha az utolsó volna...?

Ácsi!

Szerinted dolgoznék az utolsó napomon...? :) :P

Frászt! ;)

Leülnék egy csöndes helyre, ahonnét szép a kilátás, és érezném a Világot magam körül...! A szelet, a határtalan eget, a füvet a csupasz talpam alatt... Esetleg elcsábítanék egy gyönyörű nőt, hogy a szépsége emlékével induljak tovább a  túloldalon... :D :P

Lehet, hogy ez a "baj" velem...! :)

Hogy minden nap, amikor ilyen lelassulós hangulatom van, eszembe jut, hogy mi az igazán fontos - amit érzek, amit megélek, aminek örülni tudok, ami boldogsággal tölt el...

És ilyenkor nem érzem, hogy bárminek elég súlya lehetne, hogy erővel rávegyem magam, hogy megtegyem...


Egyetlen kivételt tudok elképzelni, és az a családom lenne - ha lenne. :)

De akikkel lehetett volna, mind másképp döntöttek, mikor eljött az idő...



Vagy én döntöttem másképp...? ;) Hiszen nem lehet más felelős az útért, amelyen járok... :)

Dolgoznom kellene.

Megint.

Bár ha annak, akiért dolgozom, nem elég fontos, hogy tegyen magáért... Akkor... :P





__________________________



2011.09.15.
Azóta már tudom, hogy Mónit nem kell felhívnom. Meghalt. Számomra legalább is. Erre az életre elválasztott tőle a gyűlölete.

Rövidül a lista, akiknek megköszönhetem...?

Vagy tekintsek el mindennemű válogatástól...? Félretéve a fizikai lehetőségeim szűkösségét (utolsó nap), hívjak fel mindenkit, akihez szép élmény fűz....?

Ellennék vele egész nap... ;)