Anyák napjára

Sound



Anyámnak

Sosem hívtalak "mamának". "Anyu" voltál. Az a bizonyos legbelső pont - az az egyetlen pont a létezésben, mely magától értetődően felette áll a létezésnek, megingathatatlan, örökkévaló és megkérdőjelezhetetlen.
Ezt jelentetted számomra, míg gyerek voltam.
Minden dacos lázadásomon, minden hisztin, minden dühön, minden meg nem értett sértettségemen túl.

Persze felnőttem.
És már látom, hogy Te is egy ember vagy csupán. Egy ember, aki a képességeihez mérten igyekezett megállni a helyét az életben. Egy ember, aki küzdött, leszegett fejjel, amíg csak tudta, hogy vannak akik csak őrá számíthatnak. Egy ember, aki áldozatokat hozott, amikor áldozatot kellett hozni, aki lemondott, mikor mások javáról volt szó, egy ember, aki erőn felül próbált kettő helyett is megfelelni...
Egy ember, aki mindezeken túl, mindenek ellenére is győzedelmeskedett.

Sokszor nem találjuk a közös hangot, és sokszor mondunk kevesebbet, mint kellene, vagy épp többet, mint szeretnénk.

Én most szeretném kimondani mindazt, ami bennem él - mindazt, amire sosincs "elég jó" alkalom, mindazt, amit csak egymagamban vagyok képes szavakba önteni.
Mindazt, amit örökké bánnék, ha elmulasztanék kimondani, amíg lehetőségem van rá.

Szeretlek.
Minden hibáddal, minden gyengeségeddel - minden emberi vonásoddal.
Szeretlek azért, mert gyermekként mellettem voltál, és mindig számíthattam Rád. Szeretlek, mert tudom, hogy értem mondtál le oly sok mindenről az életedben.
Szeretlek, mert szeretsz minden ostoba dacom, minden gyermeki butaságom, szemellenzőm, haragos előítéletem dacára.
Szeretném, ha tudnád.

Szeretném, ha tudnád, hogy hálás vagyok - még ha ezt nem tudom is jól kimutatni - hálás vagyok azért a lehetőségért, amelyet Tőled kaptam, amelynek az árát Te fizetted meg - hogy most itt lehetek.

Hálás vagyok Neked és annak, Aki valahol egyszer kitalálta ezt az egész világmindenséget mindazzal a szépséggel és csodával - hálás vagyok, hogy itt lehetek és megtapasztalhatom...

Hálás vagyok a szerelem csodájáért, hogy megélhettem.
Hálás a naplementékért és a hajnalpírért, hálás a virágok illatáért, a Jóságért, amit megismerhettem, a Természet csodáiért, a zenéért, a táncért, a nők szépségéért, a versekké összeálló szavakért, a mozgás szabadságáért, az ízek és illatok harmóniáiért...

Hálás vagyok, hogy embert neveltél abból a vadócból, aki valaha gyűlölt mindent, ami emberi, önmagát is beleértve.
Hálás vagyok, hogy azzá lettem, aki vagyok. Hogy megtanítottad, mi a becsület, hogy megtanítottad, mi a tisztesség, mi a kitartás, és mi a hit, a bátorság, a jó és a rossz...

Köszönöm, hogy itt lehetek.
Köszönöm, hogy nem adtad fel. Köszönöm Neked. És köszönöm Nagymamának és Nagyapának is - hogy olyan embert neveltek Belőled, aki vagy.

Fohászkodom érte, hogy képes legyek viszonozni mindezt. Hogy képes legyek továbbadni, amit Tőled kaptam. Hogy büszke lehess rám. Hogy visszaadhassak az energiáimból, hogy újra lásd a fényt, hogy érdemes volt - hogy nem volt hiába...

Mert Szeretlek.

a Fiad