2011. május 3., kedd

Halál

Egyszer el kell engednünk a szeretteinket.

Vajon menni nehezebb, vagy maradni...?



Vajon milyen lesz egyszer úgy ébredni, hogy tényleg egyedül vagyok...?

Egyedül, mint az ujjam...

Mikor szétnézel, és csak az üres levegőt látod, ameddig a szem ellát... Érzed a szelet és - valahogy más, mint eddig - érzed a távolságot is, a semmit magad körül...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)