Megbocsátás

Valaha hallottam egy gondolatot...

Egy kérdést.

"Miért van, hogy halálunk óráján mindannyian csak egyetlen dologra tudunk gondolni - arra, mennyire szeretjük a hozzánk közel állókat...? Szüleinket, férjünket-feleségünket, a gyerekeinket... Halála előtt mindenkinek egyetlen szó kívánkozik az ajkaira - az a szó, amit a hétköznapokban olyan ritkán mondunk ki...

Szeretlek..."

Vajon megtanulunk valaha megbocsátani egymásnak - még mielőtt késő lenne...?

Létezik vajon a megbocsátás...?

Számomra is létezik vajon...?

Eljön majd egyszer az az idő, mikor egy egész életre nézünk vissza...?
Mikor könnyek szöknek a szemünkbe látván, hogy egész életünkben épp mást csináltunk, mint amit kellett volna...?

Minden mást - ahelyett, hogy azokkal lettünk volna, akiket szeretünk...


Isten.

Isten megbocsátja a bűneinket.

De mi van akkor, ha én arra vágyom, hogy egy ember bocsásson meg nekem...?

Mi van akkor, ha valaki fontosabb számomra, mint Isten...?