Fényeknek tudója voltam...

"...Az ágyból
Idegen szerelmek illata száll az ágyból,
Az ágyból
Idegen szerelmek illata száll az ágyból.

 Budapest fényeit már nem én gyújtom meg
Az egész város régóta beteg
És veled is, édes, valahogy másképp van,
Mint ahogyan normálisan lehet
Budapest fényeit már nem én gyújtom meg
Az egész város régóta beteg
Az egész országban valami másképp van,
Mint ahogy normálisan lehet.

Enyém volt régen
Az egész város,
A fénynek tudója voltam
Halállal határos

Szűk utcák hívtak engem,
Ha hívtak, hát mentem,
Vége már.

Zuhan a város,
Zuhan az élet,
Velük zuhanok
Magam is, félek,

Furcsán-hidegen
Égnek a fények,
Áll a bál.
Ó, Áll a bál..."



Szeretem ezt a várost - mondhat bárki bármit.

Itt éltem le a fél életemet.

Ez az otthonom...