Az egy dolog, hogy falak mögé bújunk, mert korábban megégettük magunkat. Hogy elrejtjük a valódi arcunk, elkerülendő a felesleges magyarázkodást, a bántásokat és megbántódásokat.
De valahol mélyen mindannyian arra vágyunk, hogy önmagunk lehessünk.
Hogy legyen valaki, aki előtt nem kell tartanunk a falakat, nem kell maszkot viselnünk.
Valaki, aki olyannak lát, amilyenek vagyunk - minden hibánkkal, gyengeségünkkel.
Valaki, aki ismer minket, tudja minden tévedésünk, tudja minden elhibázott döntésünket, minden sebhelyünk, minden fájó pontunk, minden - megmaradt - féltett álmunk...
Lehet, barátnak nevezed - lehet szeretőnek hívod, vagy épp A Nagy Ő-ként tiszteled...
De sosem találsz rá, ha semmit sem adsz magadból azoknak, akiket elsodor melletted az élet...
De valahol mélyen mindannyian arra vágyunk, hogy önmagunk lehessünk.
Hogy legyen valaki, aki előtt nem kell tartanunk a falakat, nem kell maszkot viselnünk.
Valaki, aki olyannak lát, amilyenek vagyunk - minden hibánkkal, gyengeségünkkel.
Valaki, aki ismer minket, tudja minden tévedésünk, tudja minden elhibázott döntésünket, minden sebhelyünk, minden fájó pontunk, minden - megmaradt - féltett álmunk...
Lehet, barátnak nevezed - lehet szeretőnek hívod, vagy épp A Nagy Ő-ként tiszteled...
De sosem találsz rá, ha semmit sem adsz magadból azoknak, akiket elsodor melletted az élet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)