A mai távom az útvonaltervező szerint 8,5 km.
Az időt sajnos nem tudom. De arra emlékszem, hogy volt egy 10 perces nyújtás, és egy kb. 5-8 perces pihenőszakasz - a Nyugati téren keresztülsétáltam.
Az útvonal:
A Nyugatinál először a Jászait forgattam a fejemben, mint következő etap. De aztán rájöttem, hogy az előzőek után ebben nem sok kihívás akad.Akkor villant be a Moszkva... És persze egy gúnyos hang, hogy - "Te hülye! Beledöglesz! Sose csinálod meg! Gyenge vagy!"
Előtte Maresszal beszélgettünk - eszembe jutott egy Tomi nevű srác - az ultramaratonista. Ő mondta, hogy a nagyok meditálnak futás közben.
Kikapcsolják az agyukat, nem gondolkodnak - lesüllyednek az alapvető biomechanika szintjére.
Maresz azt mondta, hogy a koncentrálatlan, kiterjesztett érzékelés is segít.
Hát én megpróbálkoztam ezekkel. :)
A tekintetem rögzítettem, fókusz nélkül magam előtt kb. 30-40 méternyire, és próbáltam semmire sem gondolni.
(Olyan jól sikerülhetett, hogy anti-intelligens fejet vághattam hozzá, mivel egy társaság egyik tagja "lemeszelt" - ahogy a totál nem-kompletteket szokás... :D ) De nem ő törte meg a koncentrációm, hanem amikor a hídon a torlódásban majd átestem az előttem töketlenkedő bringásokon...
Érdekes volt, azonnal megéreztem a kimerültséget. De aztán sikerült tartani magam. Budán már mindig a következő szakaszok képei jártak a fejemben - a Bem mozinál a Mechwart, a Mechwart előtt a Mammut...
Majdnem tökéletesen sikerült. ;)
De a 8,5 km-en így is meglepődtem... :)
Vajon mit lehetne tenni, hogy a térdízületeim is bírják a terhelést...?
Ma csak a Moszkván éreztem, hogy érzi... :( Nehezemre esett lépni...)
Viszont libabőrös lettem a kimerültségtől, zsibbadtak az izmaim, és éreztem, ahogy endorfin szabadul fel a fáradtság nyomán... :) Mégis csak egy egyszerű drogos volnék...? :D:D:D :P
Hogy fogok felkelni holnap...??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)