Vajon honnan ez a pökhendi ellentartás...?! Hogy nem kürtölöm világgá, ha fáj...?!
Hogy nem verem nagydobra...
Pedig - legszívesebben az orra alá dörgölném mindenkinek, aki nekem fontos, hogy "Bazd meg, most hol vagy?! Mikor nekem lenne szükségem Rád - akkor hol vagy...?!"
Én átszervezhetem az életem random, ha valakit kórházba kell kísérni, vagy ha véletlenül épp csak most ér rá - vagy ha hónapokra elutazik, és ez az utolsó pár napja itthon...
Én megyek, ha hívnak - ha kérnek.
És ki van mellettem, amikor nekem fogy el az erőm...?
Neeeem...
"Nem jelentesz semmit..." - én ennyit kapok...
Ilyenkor mindenkivel ezerfelé fut az élet - mindenki hulla fáradt, épp mestruál, hazavárja a családja, elutazott, vagy pont dolgoznia kell...
Még csak számon sem kérhetem, hogy így van...
Azt hiszem, így születnek a névtelen alkoholisták... -,-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)